“Találd meg a három embert, és mondani a rózsafüzért együtt áll, hogy a Dicsőséges Kereszt itt szélén Dozulé”

1972. december 21. csütörtök 04:35.

Harmadik nap egymás után, hogy a kereszt tűnik számomra, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ugyanazon a módon. Míg álltam a karomat keresztbe, mint az előző alkalmakkor, hallottam egy szelíd hang, amely úgy tűnt, hogy mellém:

“Lennél olyan kedves, hogy elmondja a püspökség, hogy a pap nem hagyhatja el a plébánia előtt, ő elért a feladat, amelyet kértek tőle?”

“Találd meg a három embert, és mondani a rózsafüzért együtt áll, hogy a Dicsőséges Kereszt itt a külvárosi Dozulé.” (2)

Ez alkalommal, a csodálatos kereszt tűnt nekem, a szokásosnál hosszabb, kb 15-18 perc.

Nem könnyű ezen a Földön viszonyul ez a mennyei fény. Ez a csodálatos világosságára nem bántja a szemet, de ez több, mint káprázatos a nap. Nem vakít a szemét, csak kápráztatja el az ember szellemét. Amikor látta, hogy, az egyik szeretne meghalni, hogy örökké fog élni ebben a csodálatos égi fény.