Pál, püspök,
Isten szolgáinak szolgája.
Örök emlékeztetőül.
Bevezetés
Az Istentől ránk bízott apostoli hivatalnál fogva, ha saját elegendő érdem nélkül is, de Minket terhel az Úr nyájáért érzett aggodalom. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy egy figyelmes pásztorhoz illően e nyáj hűséges megőrzése és üdvös vezetése érdekében állandóan éberek legyünk, és nagyon gondosan előre gondoskodjunk róla, hogy ezen időben azok, akik a bűn következtében szertelenül a saját bölcsességükre támaszkodnak, és végzetesebben, mint általában az igaz hit ellen lázadnak, és ezen felül babonás és szabadon kitalált kifogások segítségével a Szentírás értelmét kicsavarják, valamint a katolikus Egyház egységét, mint az Úr varratlan köntösét szétszakítani igyekeznek, Krisztus nyájából kikergettessenek, hogy a tévedés tanát tovább ne terjeszthessék, mivel visszautasítják, hogy az igazság tanítványai legyenek.
§ 1: E konstitúció indítóoka
Tekintettel ezen súlyos és veszélyes dologra a Római Pontifex, aki Isten és Urunk Jézus Krisztus Helytartója a földön, korlátlan teljhatalommal rendelkezik a népek és birodalmak fölött, és jogilag mindenki fölött ítél, anélkül, hogy Ő ebben a világban bármilyen joghatóság alá esne; akinek ugyanakkor ellen lehet mondani, ha a hittől eltértnek találtatna. Mindazonáltal minél nagyobb a veszély, amire oda kell figyelni, annál tökéletesebben és gondosabban kell arra ügyelni, hogy nehogy hamis próféták vagy mások, akik a világi hatalmat birtokolják, egyszerű emberek lelkét sajnálatos módon behálózzák, és szépszámú embert, akik lelki és evilági ügyekben az ő gondoskodásuk és vezetésük alá tartoznak, romlásba és a kárhozat pusztulásába húzzák.
Soha nem szabad megtörténnie, hogy mi a pusztulásnak azon borzalmát, amit Dániel próféta jövendölt meg, a szent helyeken lássuk. Ezért vágyunk arra, amennyire erre hivatalunknál fogva Isten segítségével képesek vagyunk, hogy a rókákat, akik az Úr szőlőjét fel akarják dúlni, megfogjuk, és a farkasokat a juhok aklától távol tartsuk, hogy ne tűnjünk néma kutyáknak, akik nem tudnak ugatni, nehogy a rossz bérlőkkel pusztuljunk el, és végül a béresekhez hasonlítsanak bennünket.
§ 2: Az eretnekekre és a szakadárokra kiszabott büntetések megerősítése
Tiszteletreméltó testvéreinkkel, nevezetesen a Szent Római Kúria bíborosaival való alapos tanácskozás után jóváhagyjuk és megújítjuk az ő tanácsukra és egyhangú jóváhagyásukkal a kiközösítések, felfüggesztések, interdiktumok, állásból való felmentések és minden más összes elődünk által ilyen ügyekben hozott ítélkezésének, cenzúrájának és büntetésének mindegyik rendelkezését, továbbá azokat, melyeket elődeink a törvénykezésen kívüli iratokkal rögzítettek vagy Isten Egyházának szent zsinatai elfogadtak, vagy a szent atyák rendeleteivel és utasításaival vagy a szent irányelvek, intézkedések és határozatok által az eretnekek vagy szakadárok ellen valaha kiadattak vagy nyilvánosságra hozattak.
     Ezeket, így rendelkezünk a jövőre nézve, be kell tartani, és újra hathatósan foganatosítani kell a jövőre nézve is, akkor is, ha most nincsenek figyelembe véve. Mindazok, akik mostanáig a katolikus hittől eltértek, eretnekségbe estek vagy szakadásba jutottak, vagy ilyet előidéztek vagy ilyenben vétkesek voltak, ha ilyennek felismerték őket, vagy ilyennek vallották magukat, vagy rájuk bizonyíttatott, vagy (amitől Isten kegyességében és jóságában mindenkit őrizzen meg) a hittől továbbra is eltérnek, eretnekségbe esnek, szakadárok lesznek, ilyet előidéznek, ilyenben vétkesek, ezek, úgy akarjuk és úgy határozunk, hogy minden állástól, fokozattól, rangtól, hivataltól és kiváló méltóságtól, akkor is, ha püspöki vagy érseki rangban vannak, vagy pátriárkák, prímások vagy más magasrangú egyházi hivatalt birtokolnak, a bíborosi méltósággal vannak ellátva vagy az Apostoli Szék legátusának hivatalával, bárhol a világon, ilyen hivatallal állandóan vagy időlegesen meg vannak bízva, hogy ők mind az előbb említett ítéleteket, cenzúrákat és büntetéseket magukra vonják. Ugyanez vonatkozik a világi tekintélyekre, a grófokra, báróra, őrgrófokra, hercegekre, királyokra vagy császárokra, vagy azokra, akik valamilyen más magasabb méltóságot viselnek.
§ 3: Azokra a prelátusokra és fejedelmekre, akik eltérnek a hittől, további súlyos büntetések lesznek kiszabva
Mindemellett célszerűnek tartjuk, hogy azok, akiket az erény iránti szeretet nem tart vissza a rossztól, legalább a büntetéstől való félelem elijessze ettől. Püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások, bíborosok, legátusok, grófok, bárók, őrgrófok, hercegek, királyok és császárok, akiknek másokat tanítani és másoknak jó példát adniuk kellene a katolikus Egyházban, súlyosabban vétkeznek, mint a többiek, hiszen nem csak magukat pusztítják el, hanem számtalan más embert, akik az ő gondoskodásukra és vezetésükre lettek bízva, vagy akik más módon vannak nekik alávetve; magukkal rántják a romlásba és a pusztulás mocsarába.
     A bíborosokkal való összhangban és egyetértésben ebben a rendeletben, aminek örökké érvényben kell maradnia,megparancsoljuk az ilyen nagy gaztettel szembeni iszonyatból – melynél nagyobb és végzetesebb Isten Egyházában nem létezik –, és az Apostoli Teljhatalom teljessége okán kijelentjük, előírjuk és definiáljuk, hogy az ítéletek, cenzúrák és előbb említett büntetések hatályban maradnak és érvényességüket a jövőben is megtartják. A püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások, bíborosok, legátusok, grófok, bárók, őrgrófok, hercegek, királyok és császárok, akik eddig nyilvánvalóan eltértek a hittől, eretnekségbe estek vagy szakadárok lettek vagy ilyet előidéztek vagy ilyenben vétkesek voltak, vagy ilyet rájuk bizonyítottak, vagy a jövőben eltérnek a hittől, eretnekségbe esnek vagy szakadárok lesznek, vagy ilyet előidéznek vagy ilyenben vétkeznek vagy ilyet rájuk bizonyítanak, mivel ezt nekik kevésbé lehet megbocsátani, mint másoknak – a fent említett ítéletek, cenzúrák és büntetéseken túl – eo ipso (= magától értetődően, automatikusan) mindennemű jogi vagy tényleges hivatali eljárás nélkül elvesztik hivatalukat és püspöki, érseki székhelyüket, valamint patriarkális és prímási templomukat, valamint bíborosi méltóságukat és mindenfajta legátusi hivatalukat.
     Ugyancsak elvesztik az aktív és passzív választójogukat és kolostorukban minden tisztségüket, egyházi javadalmukat és egyházi állásukat lelkipásztorkodással együtt és anélkül, legyenek világi papok vagy valamely szerzet tagjai. Minden eddig nekik juttatott és nekik járó jövedelmüktől legyenek megfosztottak. A grófságokat, báróságokat, őrgrófságokat, hercegségeket, királyságokat és császárságokat is teljesen, egészen és örökre elvesztik, és alkalmatlannak találtatnak ezek vezetésére és birtoklására.
     Mindenben és minden szempontból eretneknek és hitehagyottnak számítanak, akkor is, ha korábban egy ilyenfajta eretnekséget bíróság előtt esküvel megtagadtak. Soha többet nem lehet őket korábbi hivatalukba visszahelyezni, korábbi rangjukat, méltóságukat visszaadni, korábbi székhelyükre visszahelyezni, vagy másmilyen tiszteletbeli címet nekik adományozni. Se aktív, se passzív választójogukat nem kaphatják vissza. A világiak sem helyezhetők vissza korábbi méltóságukba, nem kerülhetnek vissza a közösségükbe és nem rehabilitálhatók, ellenkezőleg, át kell őket adni a világi hatalom ítéletére, hogy megkapják méltó büntetésüket.
     Az őszinte megbánás és a megfelelő vezeklés nyilvánvaló jeleinél a Szentszék elnézése és jósága folytán egy kolostorba vagy egy másik kolostori rend alatt álló helyre vitessenek, hogy örökre a szenvedés kenyere és a szomorúság vize mellett vezekeljenek. Mindenki tartsa őket hitehagyottnak, így kell őket kezelni és így kell rájuk nézni, mindegy milyen állásuk, rangjuk, méltóságuk, hivataluk volt korábban. Mint hitehagyottakat kell őket elkerülni, és minden emberi vigasztól megfosztani.
§ 4: A törvényes határidőn belül hivatalra alkalmas személyeket kell előterjesztenie azoknak, akik olyan egyházi javadalmaknál rendelkeznek választójoggal, melyek eretnekség miatt megüresedtek
Akik a székesegyházi, metropolita és patriarkális egyházak vagy kolostori javak odaítélésében választójoggal rendelkeznek, utasíttatnak, hogy ha ezek a fent említett vétkek miatt megüresedtek, gondoskodjanak arról, hogy ezek a hivatalok hosszabb időre ne szolgáltassanak ki a betöltetlenség rémének, hanem szakíttassanak el az eretnek szolgaságából, alkalmas személyre bízassanak, aki az alárendeltjeit hűségesen az igazságosság ösvényén vezetik.
     Templomok, kolostorok és egyházi javadalmak számára a Szentszék által megszabott határidőn belül alkalmas személyeket kell Nekünk vagy a mindenkori Római Pontifexnek prezentálni. Ellenkező esetben a határidő lejárta után a templomok, kolostorok és javadalmak feletti teljes és szabad rendelkezés joga eo ipso Ránk, illetve a mindenkori Római Pontifexre megy át a törvény szerint.
§ 5: Az eretnekeket támogatók az itt leírt büntetéseket vonják magukra
Ezeken felül azok, akik a fent leírt vétkeket elkövetőket tudatosan valamilyen módon befogadják vagy védelmezik vagy pártolják vagy hitelt adnak nekik vagy tanaikat dogmaként merészelik hirdetni, eo ipso kiközösítés alá esnek, becstelennek tekintendők, választójogukat elveszítik, legyen ez személyes vagy egy küldönc vagy egy megbízott útján írásban leadott, közérdekű vagy privát feladat, vagy bármilyen tanácsadó bizottság, szinódus vagy általános illetve területi zsinat, bíborosi konklávé vagy a hívek bármilyen gyűlése számára elrendelt választás.
     Nem tanúskodhatnak, és nem örökölhetnek, ezen kívül senkinek nem kell velük szemben bármilyen ügyben számot adni, jelentést tenni. Ha talán bírák, akkor ítéleteik elvesztik érvényességüket, és semmilyen jogi ügyet nem szabad velük közölni. Ha ügyvédek, akkor nem szabad semmilyen jogi ügyet rájuk bízni, ha jegyzők, akkor az általuk kiállított okiratok minden érvényüket és jelentőségüket elvesztik.
     Mind az egyháziak, mind a laikusok eo ipso elveszítik állásukat – akkor is, ha szakképzettség útján kapták meg ezeket, javaikat kobozzák el, és azokat jogosan olyanra ruházzák át, akik elsőként veszik birtokba, amennyiben hitük őszinte és a Római Anyaszentegyházhoz tartoznak, és engedelmesek Velünk és utódainkkal, azokkal a római pápákkal szemben, akik minket kánonilag törvényesen megválasztva követnek.
§ 6: Azok a prelátusok és püspökök, akik hivatali kinevezésük előtt nyilvánvalóan elpártoltak a katolikus hittől, automatikusan elvesztik minden tekintélyüket és mindennemű hivatalukat. Kinevezésük semmis, és semmilyen módon nem érvényesíthető
Kijelentjük továbbá, hogy annak a püspöknek – akkor is, ha érseki vagy patriarkális vagy prímási hivatalt tölt be, vagy a Római Egyház bíborosa, legátusa vagy Római Pontifex – a kinevezése vagy megválasztása, akkor is, ha ez egyetértésben és minden bíboros egyhangú beleegyezésével történt, semmis és érvénytelen és értéktelen, ha bíborosi kinevezése vagy pápává választása előtt eltért a katolikus hittől, eretnekségbe esett vagy szakadár lett vagy ilyet előidézett vagy okozott.
     A kinevezés vagy pápává választás se a püspökszentelés megtörténtével, vagy a vezetés és igazgatás ezt követő átvételével, se magának a Római Pontifex intronizációjával vagy a neki adott hűségesküvel vagy a mindenki által vele szemben mutatott engedelmességgel, bármilyen hosszú ideig tart ez, sem lehet érvényessé váltnak nevezni, se érvényessé válónak vagy bármilyen részterületen érvényesnek tekinteni.
     Továbbá gondoskodni kell arról, hogy mindazokat, akiket ily módon tettek meg püspököknek, érsekeknek, pátriárkáknak vagy prímásoknak, egyházi és világi ügyekben mielőbb megfosztassanak igazgatási hatáskörüktől. Minden, amit ők bármikor, bármilyen ügyben kimondtak, létesítettek, végrehajtottak és igazgattak, és mindaz, ami ezekből származott, érvénytelenné válik, és semminek nem adhat többé biztonságot, és senkinek nem kölcsönözhet jogot.
§ 7: A fent nevezett bűnökbe esők alárendeltjeinek meg van engedve, hogy az engedelmességet és a hűséget büntetlenül megtagadják
Az alárendelt személyeknek, mind a világi papoknak, mind a szerzeteseknek, valamint a laikusoknak, a bíborosoknak, köztük azoknak is, akik egy olyan pápa megválasztásában részt vettek vagy más módon ezzel egyetértettek, aki korábban a hittől eltért, eretnekké vagy szakadárrá vált – ez érvényes városunkra és az egész Egyházi Államra is, annak minden tisztviselőjére, aki eskü vagy adóslevél által kötve vannak – meg van engedve, hogy az ilyen bűnbe esőkkel szembeni engedelmességet és hűséget minden időben büntetlenül megtagadják, és őket varázslóként, pogányként, vámosként és eretnekbarlangként kerüljék.
     Mindazonáltal ezek az alárendeltek továbbra is engedelmességre és hűségre kötelezettek a jövőbeni püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások és a Római Pápával szemben, aki kánonilag törvényesen következik. A fent leírt bűnösök nagyobb megszégyenítésére, ha irányításukat és igazgatásukat folytatni akarják, meg van engedve, hogy a világi bíróságnak kiszolgáltassák őket. Ezért az ilyenekkel szembeni engedelmesség és hűség megtagadóit nem szabad az Úr köntösének elszakításával vádolni, és büntetéssel sújtani.
§ 8: A fentiekkel ellentétes intézkedések feloldása
Az itt leírtakkal nem áll szemben semmilyen apostoli utasítás és rendelet, se valamilyen privilégium, indult és apostoli irat, se motu proprio, se az apostoli teljhatalom vagy konzisztórium vagy bármi más által kiadott irat, akkor sem, ha azok korábban ismételten jóváhagyattak és megújíttattak, se a Corpus iuris, se a konklávé bármilyen fejezete, még akkor sem, ha eskü alatt vagy apostoli megerősítéssel hozattak, vagy akár Mi magunk által hitelesítettek. Mindezeknek a rendeleteknek és iratoknak kizárólag azokat a részeit helyezzük hatályon kívül, melyek a fent leírtakra vonatkoznak.
§ 9: Parancs a közzétételre
Hogy erről a rendeletünkről mindenki tudomást szerezzen, azt akarjuk, hogy ezt vagy erről egy másolatot (amit egy jegyző saját kezű aláírása és egy egyházi személy pecsétje hitelesít) a Szent Péter bazilika és az Apostoli Kancellária ajtószárnyainál és a Campus Florae szélén néhány küldöncünk közzétegye és kifüggessze, és egy másolatot ott hagyjon. A kihirdetés és kitűzés, valamint egy másolat otthagyása elegendő, és mindenki által ünnepélyes és törvényes aktusnak tekintendő, más közzététel nem szükséges és nem várható.
§ 10: Szankciók
Ezért senkinek sem megengedett, hogy jóváhagyásunk, megújításunk, szankciónk, rendeletünk, akaratunk kinyilvánítása és dekrétumunk ezen iratát megrongálja vagy vakmerő módon ellene valamit tegyen. Ha valaki ezt meg merné próbálni, annak tudnia kell, hogy a Mindenható Isten és a szent apostolok, Péter és Pál haragját vonja magára.
Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr Megtestesülésének 1559. esztendejében, március hónap első napja előtti 15. napon, pontifikátusunk negyedik esztendejében

† Én, Pál, a Katolikus Egyház püspöke írtam alá
(ezt követi 21 bíboros aláírása)
[E bullával kapcsolatban lásd a honlap következő cikkeit: A katolikus megújhodás kora, – Meddig érvényes egy bulla?]