1993. május 14. 18.30 – Otthon
A Rózsafüzér-ima közben jelent meg nekem a Szűz-anya. Ezalatt a látomás alatt mindenről, ami körülvett, tudomásom volt. Azt mondta, hogy minden Üdvözlégy Máriához tegyem hozzá a következőket, és szóról-szóra diktálta nekem:

Fájdalom Asszonya és Anyja,
–   Isten Fénye,
–   Szent fiatal,
– Mária, hiszek és reménykedek Benned!
– Megmentő,
– Mária, vezess minket Fiad fájdalmához,
– hogy jobban megértsük!
–   Boldog Haza kulcsa,
–   Paradicsom lépcsője,
–   Boldogok öröme,
–   Egek Asszonya…

Mire a Szent Rózsafüzér végére értem, eltűnt. Előbb felemelkedett az Égbe, és aztán Kelet felé távozott.

1993. május 21. 23.30

Belső párbeszéd Jézussal:
J. „Debórám, a te Jézusod van itt! Hogy van a lelked? írd le nekem!”
D. „Sírok. Lelkem szomorú. Elbátortalanodtam, mert az egész világ rám szakad. De Te, Jézus, eljöttél hozzám, lelkemet vigasztalod és táplálod.”
J. „Lelkeddel legyen az Én Békém, báránykám! Ne sírj, a Te Jézusod veled van.”
D. „Mester, reményvesztett vagyok, nincs több erőm folytatni.”
J. „Leányom, jöjj hozzám, ne veszítsd el bátorságod, ha itt a próbatétel ideje. Azt szeretném, ha imádkoznál üldözőidért. Imádkozz velem:

Uram!
Neked ajánlom fájdalmaimat és szorongásaimat.
Áldd meg az én üldözőimet,
és tégy engem áldozattá a Te Szent Oltárodért.
Édes Megváltóm,
engedd, hogy csöndes alázatom megvédjen engem
Szavaid ellenségeivel szemben.
 Bocsásd meg, ó örökké Megfeszített,