SZŰZ MÁRIA 1994. NOVEMBER 1.-I TITKOS ÜZENETE

A Szűzanya 1996. november 23-án engedélyezte Debórának, hogy nyilvánosságra hozza az üzenet tartal­mát.
„Drága kislányom, nagyon szomorú vagyok: Fiam Szent Szívét folyamatosan gyötrik az emberek! Leányom, hány csapást kell még a földre mérnünk, hogy végre az Úr mellett döntsetek? Már az egész emberiségre sötétség borult, és azok a lámpások sem világítanak többé, amelyekben még van olaj!
Leányom, kislányom, ez a szörnyű próbatételek órája, pedig hányszor eljöttem hozzátok, Én, a Názáreti Szűz, ahogy egy gondos, aggódó anyukához illik, és annyi pró­fétával, jellel ajándékoztalak meg benneteket, de csak durvaságot és megvetést kaptam cserébe!
Most azonban elérkezett az ítélet ideje, és többé nem tudom lecsillapítani az Úr haragját.
Ó, kicsim, mi lenne veletek, ha nem szeretne benneteket Jézusom?
Az Isteni ítélet ideje alatt még bízhatnak a végtelen Könyörületességben azok a Felszentelt papok (teológusok), akik bezárták Jézus előtt szívük kapu­ját, és hagyták, hogy zavaros gondolataik miatt egy­re mélyebbre süllyedjenek a kétségbeesésben. Vég­telen az Én fájdalmam, főleg amikor a sárkány elégedetten vágja a fejemhez: „Lám, lám, megint vesztettél! Ezek itt mind átkozottak lesznek, és az én legelőimen zabáinak majd!”
Leányom, ha csak egy kicsit is reménykednének és bíznának Szeplőtelen Szívemben, mindenki biztos menedékre találna abban a szörnyű percben, mely a sárkány hatalmának közeli végét jelzi.
Kicsim, sokan ahelyett, hogy az Isteni Szívnek szentelnék magukat – aki úgy szeret titeket, hogy még most is vérével áztatja és próbálja megtisztítani a földet – az Antikrisztusnak adják lelküket, s így mind áldozatul esnek az ördögi vadászatnak, amely a második halálhoz vezet.
Leányom, annyit szenvedek Itáliáért, Fiam Helytartójának székhelyéért, ahonnan a Fénynek kellene sugároznia, és amelynek példát kellene mutatnia minden ember számára!
Torino, Torino éles kardként szaggatja szívemet. Itt tanyázik a „Kígyó”, ez a város a szabadkőművesség és a sátáni szertartások virágzó központja. Ó, Torino, az Úr ítélete lesújt majd rád, mert a Vadállat nevét dicsőíted, és arcátlanul káromolod az Istent!
Nem a saját fiaidat áldozod fel, és halálos gépezeteddel megerőszakolod a teremtést, gyilkos nővéreiddel* együtt, akik mind a sárkány diktatúrája alatt állnak. Nem érted, hogy ezekben a napokban írod alá halálos ítéleted?
Saját mérgezett vized okozza majd a vesztedet, és úgy szenvedsz majd tőle, ahogy a Mindenható Teremtő szen­ved miattad. Bánd meg bűneid! Siess! Még van remény! Ha nem, sok ártatlan is elpusztul majd az özönvízben, melyet az Úr ítélete neked rendelt.
Te pedig, gyermekem, II. János Pál, egyedül vagy: anyukáddal együtt szenvedsz, mikor azt látod, mennyi élettelen ember jár-kel a földön. Drága, legkedvesebb fiam! Én megvilágítom az utadat, de hányan fogadják be a Fényt?
Róma, Róma, ó Róma, Fiaim Helytartója ellen áskálódsz! A te egyházi szabadkőművességed aranypalotákat emel dombjaidon; és te azt hiszed, megmenekülsz?
Leányom, az emberek folyton feltámasztják a pogány Alexandriát!
Kicsim, még mindig sírok, mert az emberiség nem akar visszatérni az Úrhoz, makacssága és láza­dása kárhozatba viszi. Soha még nem nyíltak ekkorára a Pokol kapui, de az Én Szívem kapuit sem tártam még így ki előttetek!
Leányom, még a vízözönnél is szörnyűbb büntetés közeledik: a tűz, amely minden bűnt eléget.
Te pedig, Dél, akit úgy szeretek! Úgy elkeserít, mikor felesleges locsogásodat hallgatom! Ha tudnád, milyen büntetések várnak rád!!! Most már teljesen megfeledkeztek rólam, pedig egykor ti voltatok az Én bölcsőm és menedékem, köztetek laktam, mert itt az emberek igényt tartottak anyai védelmemre.
Jaj, mi lett belőletek, Péter apostol földjei: a Vadállat székhelyei, bár a szarvak hatalma elrejti őket. Ezek a szarvak: a média; a fekete sáska: az erőszak és a bűnözés; a legnagyobb pedig: a politika!
Leányom, ha ez a vidék továbbra is bálványokat emel, ha a felszentelt fiaim nem állítják vissza Isten Házában az Egyetlen báránynak, Jézus Krisztusnak a mindennapi tiszteletét, a földekre töménytelen vér zúdul majd, alulról emészti el a földet a pusztulás, fokozatosan, ahogy az ateizmus egyre nagyobb teret hódít.
Az az ember, aki a nagy zöld mezőről jön, nem csupán Északot fenyegeti majd, hanem segít még jobban szétszakítani a déli vidékeket, amelyeket úgy szeretek, mindennél jobban, hiszen olyan gyengék.
Hamarosan elharapódzik a fekete pestis (a rák), a fe­hér pestis (az AIDS), és mindenféle dögvész, ha nem állítjátok vissza Szeplőtelen Szívem ősi, eredeti tiszteletét.
Fiaim, a földrengések, az özönvizek már pusztítanak a földön, és az Angyalok már fújják harsonáikat a föld négy sarkán. Ne hagyjátok, ne hagyjátok!
Kérlek, könyörgök, gyermekeim, szánjátok meg Vérkönnyeimet!
Hozzád, különösen hozzád fordulok most, olajfák földje (Puglia), aki miatt annyit sírok: nem szabad tovább bálványoznod a politikát: ez a Vadállat egyik szarva, ami előbb kiábránduláshoz, keserű könnyekhez, és végül a halálhoz (pusztuláshoz) vezet.
Leányom, azt kívánom, hogy ez a föld szentelje magát Szeplőtelen Szívemnek, és akkor minden pontját megérintem jelenéseimmel vagy csodáimmal, mert én magam hozom el az üdvösséget.
Te pedig, újjáépült Nyugat-Római Birodalom, kit oly gyakran szerettem volna személyesen megérinteni, mennyi büntetést vontál magadra! De még most is rendíthetetlenül rohansz a racionalizmus útján, és azt próbálod kifürkészni, ami nem tartozik rád, ahelyett, hogy saját fiaiddal törődnél, akik egyre nagyobb számban vesznek el. A te hamis tudásod, az illuzionizmus visz a pusztulásba, és nem marad más utánad, mint egy emlék, akárcsak ókori elődöd és példaképed után, akit egykor Fiam Dicső Egyháza győzött le, és téged is legyőz majd. Egyedül maradsz, homlokodon és jobb kezeden pedig ott lesz a jel. (Ekkor lelki szemeimmel néhány rövidítést láttam, mint: New York, USA, Új-Zéland, Európai Unió, Ausztrália, Izrael, India, Kína, Japán, a Brüsszelt és Lu­xemburgot irányító hatalmas Gépezet. Már nem emlék­szem mindegyikre, de az itt felsoroltakat tisztán láttam.) És mert megtagadtad Istent, saját magadat fogod elpusztítani.
Én, a Szentháromság Jegyese és a Szentlélek szembeállítjuk veled és megbélyegzett barátaiddal az Enyéimet, akik a Fiam áldott Keresztjének jelét viselik és mindegy hány bűnszövetségesed lesz, nem menekülsz, csak bűnbánattal indíthatnád meg az Úr Szívét, és akkor végtelen Jósága miatt még kinyújtaná kezét, hogy megmentsen téged!
Még mindig ott van rajtad a kommunizmus árnya, mely elhomályosította isteni Fényemet! Hogy fáj, hogy még most is elárulsz Engem!
Drága föld, az Antikrisztus fiai elnyomnak, de az Én Szeplőtelen Szívem feléleszt majd, és akkor újra szent leszel, de ha nem válaszolsz fehér Pápám szavára, mi lesz veled? Még több hibát követsz el, és kirobban a harmadik konfliktus, mely fenyegető árnyként lebeg az emberiség felett.
És ti, szláv földek, vagy ti, akiket Jelenlétemmel mindig megáldok, hányszor hívtalak benneteket? Az Úr veletek jól bánik majd, mert a ti válaszotok nem egyértelműen tagadó, és ígérem: nem kell sokat várnotok a szabadulásra.
Különösen neked, Bosznia! Leányom, Dicsőséges Testemmel be szeretném takarni az egész emberiséget, de ha nem válaszoltok hívó szavamra, az emberiségre az vár, amit az imént elmondtam, és azután.. .(ekkor egy kicsit megremeg, a hangja is elgyengül), azután jön a véres lavina.
Hát ezért jövök a földre Én, az Égi Anya, és ezért kérek kivétel nélkül mindenkit, kicsinyeket és nagyokat egyaránt, hogy a Pápámmal együtt imádkozzanak, és hozzanak áldozatokat.
Kislányom, mindazt, amit most elmondtam, egyelőre tartsd titokban, egészen addig a napig, amit majd kijelölök.
Elmélkedj ezeken a szavakon a lehető legnagyobb csendben; az emberek meg fogják érteni, hogy ez az Igazság, mint ahogy Igazság Jézus, a világ Megváltója is.
Megáldalak. A viszontlátásra!”
Isten Anyja belső monológban közölte velem az üzenetet, és én a kinyilatkoztatás teljes egészét leírtam a naplómban.
*: más városokkal (az olaszban a városok nevei általában nőneműek, a sorelle „nővérek” szó így Torino „lánytestvéreire” utal)