1996. július 22. éjjel

D. „Uram, sokat szenved Mennyei Anyánk?”
J. „Kimondhatatlan fájdalmakat él át ezért az elkorcsosult és gyalázatos emberiségért. Szeresd Őt, a Legszen­tebb és Legszelídebb Galambot, hisz ez az Asszony lé­lek a Lelkemből, test a Testemből, és vér a Véremből; és ígérd meg, hogy mindenkivel megszeretteted! Azt aka­rom, hogy mindenki ismerje Dicsőségét!
Mária az Én másik lángoló Szívem: értsétek meg! Tudjátok ti is, papjaim és felszenteltjeim, hogy a Ró­zsafüzér az az ima, amelyet a legjobban szeretek. Ez az imádság megszenteli életeteket, mert elmélyít benne­teket a legnagyobb csodában: a szeretet titkában, melyet Én és Anyám irántatok érzünk.