1997. április 27. Nagycsütörtök, pirkadatkor
Nem bírok aludni, egész testemben remegek. Elvisel­hetetlenül fáj a fejem, mintha valami súlyos kő nehezed­ne rá. Késő éjjel egy végtelenül fényes kapu tárul fel előt­tem, mindenfelől tövisek szegélyezik. Nagy nehezen ki­nyitom a szemem, és megpillantom az Urat, a mi Meg­váltónkat. Mielőtt megszólalna, bűnbánó szívvel fohászkodok hozzá:
D. „Jézus, Magasságos Uram, bocsásd meg bűneimet, melyek oly nyomorúságosak a Te Isteni Fenségedhez ké­pest!” (Jézus nem válaszol, de nagyon fájdalmas pillan­tást vet rám. Föl van dagadva az arca, és tele van zúzódásokkal, sebekkel.)
J. „Ha tisztelsz engem szent Arcom fájdalmában, rajtad keresztül legszentebb Vérem esőjét hullatom az egész világra.”
D. „Ó, szerelmem, persze, hogy megteszem! Ne ha­bozz, nyugodtan adj nekem fájdalmadból! (Ekkor Jézus a földre omlik. Láthatóan nagyon szenved.)
J. „Haldoklom, leányom!”
D. „Ó, Uram!” (Elborzadok, mert egy vérző kötést lát­ok az arcán.)
J. „Ezt a sebet, ami nagyon nagy fájdalmat okoz nekem, a katona fájó botütése okozta. Terjeszd el a tiszteletét, és annak érdemeiért, hogy ezt elviseltem, megszabadítalak benneteket a kínzó gyötrelmek­től!”
D. (Tisztán látom a zúzódást, az orrától a jobb arc­csontjáig húzódik.) ,Jaj, Uram, biztosan nagyon fájhat!”
J. „Lelkem, nincsenek szavak, amelyek le tudnák írni ezt a fájdalmat! Hagyd, hogy rajtad is ilyen kimondhatatlan sebek támadjanak, s cserébe királyi palástomba bur­kollak. A menyasszonyom leszel, királynő, mert hűsége­sen szenvedtél.”
D. „Jézusom, túl nagy dolgok ezek, én soha nem le­szek méltó rájuk.”
J. „Nem számít: már az vagy.”
D. „Ó Uram, hát mivel érdemeltem ki én, nyomorult lélek, ennyi szeretetet és könyörületet?”
J. „Mert meg van írva: „Ok nélküli gyűlöletben volt ré­szed.” Így üldöz Engem az egész világ. De mert végtele­nül könyörületes a szívem, lányai közül néhányat felesé­gemmé teszek; ők vezekelnek a bűnökért. Most pedig ne kérdezz többet: szenvedj és vezekelj a képmutató és kö­telességüket elmulasztó papokért!”
Azt, amit a Mennyekről látok és megtudok ezekben a napokban, semmiképpen sem szabad nyilvánosságra hoznom.