60 400 milliárdra becsülik az államadósság-piacot

  A gazdaság fellendítésére, az autógyárak, a bankok megmentésére, a pénzpiacok összeomlásának elkerülésére, a kis- és középvállalatok, vagy éppen a fogyasztók támogatására óriási összegeket költenek a különböző országok.

 Ehhez a pénzpiacokon kölcsönöznek pénzt – az Egyesült Államokban a kincstárjegy, Németországban a különféle kötvények, Franciaországban az OAT (Obligations assimilables du Trésor) a megfelelő eszköz, ezeket az egész világon megvásárolhatják a befektetők – írja Claire Gatinois, a Le Monde szakértője, utalva arra, hogy az államok a válság előtt is évente kolosszális összegű államkötvényt és államilag garantált kötelezvényt bocsátottak ki a meglévő köztartozás (a kölcsönök kamata és a felvett kölcsön esedékes törlesztési részlete) fedezésére.         A válsággal azonban a számla megugrik. A Natixis és a Royal Bank of Scotland elemzői szerint 2009-ben az Egyesült Államoknak legalább 1600 milliárd dollár (1240 milliárd euró) további adósságot kell kibocsátania, jóval többet, mint 2008-ban. Az euróövezetben 856 milliárd euró összegű állampapírt bocsátanak ki, ami 30 százalékkal több, mint 2008-ban, az Egyesült Királyságban pedig 114 százalékkal nő az adósságkibocsátás. Képes lesz-e felvenni a piac ezt az óriási adósságnövekedést?
        A Royal Bank of Scotland szakértője, Harvinder Sian szerint kérdések ugyan felmerülnek, de nincs pánikhangulat, a válság kezdete óta is könnyen találnak vevőre az állampapírok. A pénzüket féltő beruházók kerülik a kockázatos és mérgező pénzügyi termékeket, de valósággal megrohanják az állami vagy államilag garantált, kockázat nélkülinek tartott kötelezvényeket. Annak, hogy államok menjenek csődbe, általában kevés a valószínűsége, a G7 országainak esetében pedig különösen csekély.
        A beruházók annyira megriadtak, hogy minden állampapír hatalmas sikert arat, így például a Société de financement de l’économie française nevű, a bankok támogatására létrehozott állami ügynökség által kibocsátott kötvényt alig három óra alatt 12 milliárd euró értékben jegyezték, ami háromszor annyi, mint amennyi szükséges volt.
        Mi több, ezekre az államilag garantált kötvényekre akkora a kereslet, hogy hozamuk – az általuk biztosított kamat – szintje zuhan. Más szóval az államok olcsón vehetnek fel kölcsönt. Az Egyesült Államokban a legrövidebb lejáratú kölcsönök kamata a zéróhoz közelít, a háromtól tíz évig terjedő lejáratú kölcsönöké nem haladja meg a 3 százalékot, amire még nem volt példa, míg Franciaország és Németország kölcsöneinek kamata 2,5 százalék. Az államkötvények árát leszorítja a deflációtól való félelem is. Míg ugyanis az infláció ellensége a kötvényeknek, mivel csökkenti a fix jövedelmek értékét, a fordított hatású defláció éppenséggel a barátjuk.
        A szakértők szerint mindaddig, amíg a válság folytatódik, ez a jelenség fennmarad. Az adósság piaca ugyanis gigantikus tartalékot képvisel, amelyet 2008-ben a nemzetközi elszámolások bankja 60 400 milliárd dollárra becsült! A válsággal egyfajta „közlekedő edény-hatás” érvényesül, a beruházók a kockázatos vállalati tartozások és pénzügyi termékek helyett államadósságot vásárolnak, a kölcsönzött pénz mennyisége változatlan, de a magántartozás helyébe az állami tartozás lép.
        Vannak azonban kockázatok. Ha a gazdaság a vártnál hamarabb áll talpra, a beruházók az államadósságot ismét kockázatos termékekre cserélik, és az államoknak többet kell fizetniük azért, hogy pénzhez jussanak, az adósságszolgálat pedig, ami már ma is teher a jövendő nemzedékek számára, még költségesebbé válik. Ha viszont a gazdaság túlságosan nyomott marad, az adósságvásárlók – ezek többségükben intézményes beruházók, nyugdíjalapok, biztosító társaságok vagy ázsiai és közel-keleti állami alapok – súlyos helyzetbe kerülhetnek. Annál is inkább, mivel beruházási képességük már eleve meggyengült
a kőolaj árának csökkenésével, a világméretű recesszióval és a fejlődő országok válságával.
        Szakértők szerint a köztartozás mindig vevőkre talál ugyan, de például az óvatos beruházók által kockázatosabbnak vélt Olaszország és Görögország nagyon nagy árat lesz kénytelen fizetni azért, hogy gazdaságát kihúzzák a mocsárból. Emellett egyes közgazdászok attól tartanak, hogy a bejelentett válságkezelő programok nem elegendőek, és az államok kénytelenek lesznek még jobban eladósodni: az 1990-es évek válsága idején Japán államadóssága elérte a GDP 180 százalékát.    

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1060316&clef=ARC-TRK-D_01