RIA Novosztyi
Vlagyimir Putyin a Moszkvában megrendezett, úgynevezett Gázexportáló Államok Fórumán (GECF) elmondott záróbeszédében kijelentette: „Az olcsó gáz korszaka végéhez közeledik.” Ugyanakkor – állapítja meg a hírügynökség elemzése –, ha ez az olcsó ár a most sebtében összetákolt gázkartellen múlik, aligha lehet komoly reményeket fűzni megvalósulásához. A GECF tagországait ugyanis sokkal több minden választja el, mint ami összeköti.
Erre eleven példa annak a szándéknak a meghiúsulása is, hogy a Fórumot egyfajta gáz-OPEC-ké alakítsák. Ugyan létrejött valamilyen szervezet, de az eredendő céllal ellentétben ott egyetlen szó sem hangzott el arról, hogyan alakítsák az árakat. És ez nem véletlen. Az ellentétek már korábban is szembeötlőek voltak, legutóbb novemberben, amikor a világ gázellátásának 60 százalékát adó három állam, Oroszország, Irán és Katar létrehozta a maga különalkuját, de közös árpolitikát az akkori helyzet sem tudott kierőszakolni, ahogy ehhez még a globális gazdasági krízis sem elegendő most.
Szergej Smatko orosz energetikai miniszter szerint a moszkvai Fórum arra szorítkozott, hogy meghatározza a gázszolgáltatók szerepvállalását, irányelveket adjon a folyékonygáz-technológia területén történő együttműködésnek; új technológiai megoldások és a modernizáció kérdése volt a harmadik téma, és végül a kitermelési projektekről történő, eljövendő információcsere. Szó tehát nem volt az árakról, de – Iránt leszámítva – hallgatólagos egyetértés igen azzal kapcsolatban, hogy az OPEC-példája – olajkitermelés-csökkentés, mint árstabilizáló tényező – a gázkereskedelemben nem releváns. Elvégre – szemben az olajjal – globális gázpiac nem létezik. Ez a legfontosabb vita Teherán és Moszkva között, Irán ugyanis közvetlen áremeléssel szeretné kényszerhelyzetbe hozni a Nyugatot, miközben Moszkva minden tekintetben függ a nyugati gázfelvásárlástól.
A másik vitás kérdés a gáztovábbítás útvonalának meghatározása. Moszkva nem csak a maga készleteit akarja saját vezetékrendszeren értékesíteni (Gazprom), de azon igyekszik, hogy – Iránt és a Kaszpi-tengeri térséget megkerülve – egész Közép-Ázsia gázkészlete is orosz vezetékeken jusson el Európába.
Hasonló ellentétek állítják szembe Moszkvát Katarral is, utóbbinak ugyanis megvan a saját projektje, mely elsősorban a folyékonygáz-szállításra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor Katar is ellenzi az iráni radikális megoldások tervét, hisz tisztában van vele: ha limitálja szállításait, azonnal mások állnak a helyébe.

http://www.rian.ru/analytics/20081224/158006631.html