„Nem több, hanem kevesebb demokráciát akarunk”

Rigában a Szovjetunió összeomlása óta nem látott tömegek vonultak utcára a gazdasági válság miatt. A tüntetők a kormány lemondását követelték, és előrehozott választásokat akartak. Philip P. Pan, a The Washington Posttudósítója szerint a volt szocialista országok elitjei elvesztették az emberek bizalmát. A gazdasági válság megfékezése jelentős áldozatokkal járó reformokat tesz szükségessé, amelyeket nem lehet széles társadalmi támogatás és konszenzus nélkül megvalósítani. Egyes szakértők szerint Kelet-Európában a korrupt kormányokkal szembeni elégedetlenség ellenére töretlen a demokratikus intézményekkel szembeni bizalom. Mások a nacionalizmus és az autoritárius politikusok megerősödésétől tartanak.
Pan felidézi, hogy a Riga történelmi belvárosában gyülekező tömeg eleinte békésen viselkedett, de aztán elszabadultak az indulatok: néhány száz dühös lett boltok ablakait törte be, és kővel dobálta a rendőrséget, macskaköveket hajigált a parlament épületére.
A rigai tüntetések nem egyedülállók. „Európa szélein, ahol a kis államoknak nincs lehetősége a nemzetgazdaság védelmére, hasonló megmozdulásokra került sor az elmúlt hetekben. Az elégedetlenség miatt kirobbant zavargások Kelet-Európában könnyen elsöpörheti a korrupt és egyre népszerűtlenebb kormányokat.”
Litániában hétezer tüntető csapott össze a rendőrsséggel, és kisebb zavargások robbantak ki Bulgáriában és Csehországban. De nem csak a volt szocialista országokban vonultak utcára az elégedetlenek. Görögországban hetek óta folyamatosak a tüntetések és az összecsapások. Izlandon ezrek követelték a kormány távozását – sikerrel. Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutalap elnöke arra figyelmeztetett, hogy bárhol hasonló zavargások törhetnek ki. A leginkább veszélyeztetett országoknak Lettországot, Magyarországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát nevezte. „A helyzet komoly, és még súlyosabbá válhat az elkövetkező hónapok során” – nyilatkozta a BBC-nek.
Ezúttal azonban nem a gazdasági rendszer az elégedetlenség célpontja – véli Pan. Ellentétben az 1930-as és az 1960-as évek válságaival, amelyek következtében megerősödtek a szélsőségek, a kelet-európai tüntetők nem a demokratikus intézményrendszer és a szabadpiaci kapitalizmus megdöntésére törekszenek, hanem a korrupt elit ellen lázadnak, akik nem törődnek a hétköznapi emberek problémáival.
A volt szocialista országok polgárai a kilencvenes évek középén abban a reményben viselték el a gazdasági átalakítással járó életszínvonal-visszaesést, hogy a kapitalizmus megerősödése és az euroatlanti integráció után nyugati jólétben élhetnek.
Most azonban újabb súlyos gazdasági problémákkal kell szembenézniük: Kelet-Európa országaiban a korábbi évek jelentős növekedése drámaian lelassul, sőt recesszióba fordul, nő a munkanélküliség és államcsőd veszélye fenyeget. A politikai elittel szembeni, a szocializmus idejéből származó általános bizalmatlanság a gazdasági válság hatására egyre inkább megerősödik: sokan az ígéreteket be nem váltó, korrupt elitet hibáztatják a bajokért. Az embereknek nem a szabadpiaci kapitalizmusból, hanem a demagóg ígéretekből van elegük. Közvélemény-kutatások szerint a lett kormány rendkívül népszerűtlen – a választók mindössze 10 százaléka szavazna a kormánypártokra – , de a demokráciába vetett hit mégsem rendült meg. „Nem több, hanem kevesebb demokráciát akarunk” – idézi Pan az egyik fiatal rigai tüntetőt. Egy másik az EU-tagság fontosságát hangsúlyozza, azt remélve, hogy az európai intézmények valamelyest ellenőrizni tudják a lett kormányt.
A feszültségeket fokozza, hogy a kormányok az IMF-hitelek feltételéül szabott követelményeket egyeztetés és társadalmi konszenzus kialakítása nélkül vezették be. A reformoknak nincs meg a kellő támogatottsága. Lettországban a tüntetők elsősorban ezért követelik a kormány lemondását. „Elemzők szerint Kelet-Európa több államára is hasonló sors vár, és a választások időpontján múlhat, hogy a kormányok hatalmon maradhatnak-e” – írja Pan. A nemrég megválasztott litván és román kormánynak valamivel jobbak a kilátásai. Anders Alsund washingtoni közgazdász szerint viszont Lettországnak érdemes lenne megfontolnia az előrehozott választás lehetőségét. „Az emberek támogatása nélkül nem lehet kormányozni.”
Jonathan Eyal londoni biztonságpolitikai szakértő még kevésbé optimista. Arra figyelmeztetett, hogy a politikai elit bizalomveszetésének következtében a kelet-európai államokban megerősödhet a nacionalizmus, és az elégedetlenek könnyen a nemzeti- és etnikai kisebbségek ellen fordulhatnak. Eyal könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a volt szocialista országokban az autoritárius politikai népszerűsége jelentősen nőhet.

http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2009/01/25/AR2009012502516.html?hpid=topnews