A gyors liberális reformok hozták meg a legnagyobb sikereket
A cseh származású Jacques Rupnik Franciaország egyik legkiemelkedőbb Kelet-Közép-Európa szakértője: vele készített interjút a párizsi Le Monde. Rupnik Korábban dolgozott Václav Havel cseh elnök munkatársaként, vendégprofesszorkodott a Harvard Egyetemen, jelenleg az Európai Bizottság tanácsadója, a bruges-i College of Europe és a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének tanára. Kutatásaiban a volt szocialista országok demokratikus átmenetét és európai uniós integrációját valamint a nacionalizmus történetét, gyökereit, ideológiáját  és megjelenési formáit vizsgálja.
Rupnik szerint a térség országainak lesz a legnehezebb búcsút mondaniuk a gazdasági liberalizmusnak, amelyet 1989 után a korábbi rendszer lebontásának okából alkalmaztak. emlékeztet arra, hogy a gazdasági liberalizmust nem szabad összemosni a liberális politikai pártokkal. Ez utóbbiak az emberi jogok és az egyéni szabadság hívei, míg a gazdasági liberális gazdaságpolitika a piac mindenek feletti szerepét hangsúlyozza a korábbi tervgazdasági rendszer ellenében.
Az állam szerepéről a két vonulat szereplői hasonlóan gondolkodnak, ezért sem értik, miért hangzik meglehetősen negatív konnotációval  a liberalizmus Franciaországban. Ezek az elitek megpróbálkoztak a sokkterápiával, ami a jelző nélküli liberalizmust feltételezi, és ellentétes a szociális piacgazdasággal.
Rupnik olvasatában a gyors liberális reformokat bevezető országok eredményesebben menedzselték az átmenetet, mint a fokozatos reformokat preferáló államok, kivétel ez alól Szlovénia. A liberalizmus ebben az összefüggésben tehát nem ideológia, hanem nagyon is praktikus, érdekeket artikuláló gyakorlat. A gyors reformok hatására a legtöbb térségbeli államban több mint tíz évig Nyugat-Európához képest kétszer-háromszor magasabb gazdasági növekedést produkáltak, ügyesen kihasználva a komparatív előnyöket (alacsony bérek és adók, rugalmasság). Ha hazai tőke nélkül építjük a kapitalizmust, akkor a pénz csak külföldről érkezhet, a nyugati beruházások és a világpiacba való betagozódás a válság hatására ezen országok gyengeségét okozza. Jelenleg a legradikálisabb liberálisok a csehek és a lengyelek, a korábban kifejezetten liberális gazdaságpolitikát folytató Magyarország az utóbbi években egy kicsit visszavett az elánból.
Rupnik összeveti két hasonló nagyságú ország, Észtország és Szlovénia fejlődését: Tallin a legliberálisabb modell mellett döntött és sokáig Európa Hong Kongjának számított, elsősorban az új technológiákat használó iparágak beruházásaival. Ljubljana még a korábbi rendszerben elkezdte a reformokat, az önállósodás után nem volt szüksége a sokkterápiára, ezért vegyes rendszert vezettek be, fokozatos privatizációval és az állami szektor részleges megtartásával. A volt szocialista orstzágok közül Szlovénia léphetett be elsőnek az euró-övezetbe és nemzeti jövedelme is igen magasnak mondható.
A francia elemző szerint a válság kétféle politikai indíttatásból rendítette meg a liberalizmust a térségben: Lengyelországban jobbról, Szlovákiában balról támadják a populisták a korábbi gazdasági stratégiát, a szociális demagógiától sem visszariadva. A térség országai nem voltak felkészülve a gazdasági válságra, válaszaik a régi receptre hajaznak, változatlanul a liberális megoldásokat preferálják. A kelet-közép-európai országok az utolsó liberálisok, de természetesen ők sem vonhatják ki magukat a krízis alól – jelzi ezt egyebek mellett az is, hogy Magyarországnak és Lettországnak a Nemzetközi Valuta Alaphoz kellett fordulnia gyors kölcsönért. Ez is mutatja, hogy a válság kivégezte a liberalizmust a térségben.

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1071813&clef=ARC-TRK-D_01#ens_id=1141592

Reklámok