Dícsérjük az Urat!
Szeptember 25-én Gábriel arkangyal Angelicus testvérnek szóló egyik üzenetével úgy lépett be az életembe, ahogyan soha nem gondoltam, ám az életemet teljesen megváltoztatta. Akkor még „Tamást” sem ismertem, aki ugyanabban az üzenetben kapta az Angelicus de Angelis nevet – és akinek a lelkivezetőjévé kellett válnom. Ami az arkangyal szeptember 25-i üzenetében a „lelkivezetőről” szól, az rám vonatkozik – én azt magamra vállaltam, „Igen”-t mondtam rá.
Ez Gábriel arkangyal megbízása volt. Kezdettől fogva tudtam, hogy ez a feladat csak az arkangyal megjelenéseinek idejéig tart. És ez az időszak – és vele együtt az én feladatom –
2009. április 25-én véget ért.
Nagyon szép idő volt számomra, és hálás vagyok érte az Égnek! Ettől azonban semmi sem változott meg a köztem és Angelicus testvér között kialakult viszonyban – sőt, épp ellenkezőleg, és ettől függetlenül tovább folytatódik: további feladatokkal vagy azok nélkül.
A lelkivezetőként megkezdett munkát következetesen tovább folytatom a csendben. Mert ez az év mindannyiunk számára, akik olvashattuk és követhettük az üzeneteket, kegyelmekkel teli év volt. Teljes szívemből köszönöm ezt az Úrnak.
Köszönetem azoknak is szól, akiknek tanácsaimmal és tetteimmel, de látogatásaimmal és a Jézus Szíve péntekenkénti közös imáinkkal is szolgálhattam.
Ebben a pillanatban, amikor e sorokat írom (és amelyek egyedül csak rám vonatkoznak), még semmiféle utalásom nincs Angelicus testvértől arra vonatkozóan, hogy hogyan lesz a folytatás május 25-e után. Bár nem az én feladatom, mégis mindig (különösen az imalátogatásaimnál) hangsúlyoztam: nem muszáj mindent tudnom, amit ő tud!
Tegyünk le mindent bizalommal Isten kezébe. Ha május 25-e után folytatni kell, és egy újabb hívás érkezik hozzám, a következő időszakra is „Igen”-t mondok.
Búcsúzom,
Imádkozok Önökért, szívből és megáldom Önöket!
Angelicus testvér lelkivezetője
Gábriel arkangyal idejére