Interjú a Hezbollah szellemi vezetőjével

„Az arab-izraeli konfliktus hosszú története során még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy az amerikaiak semleges álláspontra helyezkedtek volna. Az 1940-es években általában szerettük Amerikát. Wilson [elnök] elvei [a nemzeti önrendelkezés] a szabadságot jelképezte Európával szemben, amely gyarmatosított minket. Csakhogy Amerika mai politikája rosszabb, mint a brit vagy a francia gyarmatosítás” – mondta Mohamed Husszein Fadlallah Bejrútban Robert L. Pollocknak, a The Wall Street Journal újságírójának még a választások előtt készült interjúban.
Az interjúra Dél-Bejrút egyik erősen őrzött épületében került sor. A környék tele volt a Hezbollah „mártírjait” dicsőítő plakátokkal. A plakátok szerint Fadlallah nagy ajatollah a Hezbollah szellemi vezetője, habár formálisan nem tagja a Hasszán Naszrallah által irányított libanoni síita szervezetnek. A tolmács ugyanakkor elárulta, hogy 2006 nyarán az izraeliek bombázták a házát. 1985-ben is megpróbálták eltenni láb alól, a neki szánt bomba közel 80 civilt gyilkolt meg Bejrútban. Ez akkoriban történt, amikor a szervezet öngyilkos merényleteket hajtott végre (1983: amerikai és francia katonák ellen), valamint amerikai túszokat ejtett foglyul. Az iráni forradalmi rendszeren kívül a Hezbollah tett a legtöbbet azért, hogy a síizmust sokan a radikalizmussal és a terrorral azonosítsák.
Az 1935-ben született Fadlallah fekete turbánt hord, szemei élénken csillognak. Gyakran mondják róla, hogy „progresszív” gondolkodó, mert a nők szerepét egyenértékűnek tekinti a férfiakéval a muzulmán társadalmakban. Semmi kétség, az ajatollah nézeteit nagyban befolyásolták annak a Libanonnak a törékeny belső viszonyai és erőszakos története, amelyet az 1960-as évek közepe óta a hazájának vall. Egy 1984-ben megjelent könyv előszavában a következőket írta: „A civilizáció nem azt jelenti, hogy furkósbottal szegülsz szembe egy rakétával, papírsárkánnyal egy vadászgéppel vagy vitorlással egy hadihajóval. Az embernek erővel kell szembeszegülnie a vele egyenlő vagy nálánál erősebb ellenféllel. Ha egyszer legitim dolog az önvédelem és a hazánk és a jövőnk védelme, akkor ez azt jelenti, hogy mindenféle önvédelem legitim.”
Fadlallah az iraki Nedzsefben született, ahol apja egy vallásos szemináriumban tanított. Ettől az iskolától kapta vallástudósi címét (a síiták csak nagyon kevés embert ismernek el nagy ajatollahnak, nekik van joguk vallási szabályokat, azaz fatvákat kibocsátani). „Nemzetközi” neveltetése erősen hatott a gondolkodására. Arra a kérdésre, hogy Iraknak jobb volt-e Szaddám Huszein diktatúrája alatt, mint most, így felel: „Iraknak nehéz volt a diktatúra idején, de ez a diktatúra kapcsolatban állt a korábbi amerikai adminisztrációval. [Irán ellen] az amerikaiak stratégiáját hajtotta végre. Szaddám Huszein a CIA eszköze volt, s a feladatát elvégezte.” A Bush-kormány a „konstruktív káosz” politikáját folytatta a megszállás során.
Amikor 2005-ben megszűnt a szíriai megszállás Libanonban, napirendre kerültek a választások. Fadlallah a Nyugatot állította be jó példa gyanánt: „Azt reméltük, a választások ugyanolyan szabadok lesznek, mint a civilizált népek esetében. Az arab világ problémája az, hogy az emberek félnek a vezetőiktől, ezért nem jutnak el odáig, hogy leváltsák őket, pedig a dolgok természete az lenne, hogy a vezetők tartsanak a népüktől. Nagyra értékeljük az Amerikában vagy nyugaton érvényes választási szabályokat, az amerikaiak és az európaiak nem ragaszkodnak egyetlen személyhez. Mérlegelik elnökük vagy kormányuk sikereit és kudarcait, majd időről időre lecserélik őket.”
Pollock felvetésére, miszerint a politikai síizmust sokan Iránnal és a vilájat al-Fakíhkoncepciójával [a vallástudós uralmával] azonosítják, Fadlallah kijelentette: „Ennek Libanonban semmilyen szerepe sincs. Talán vannak olyanok, akik azonosulnak a politikájával, mint ahogy olyanok is vannak, akik a Vatikán politikáját támogatják [a maronita közösség a katolikus egyház részét képezi]. Az a véleményem, hogy a vilájat al-Fakíh nem azonos az iszlám rendszerrel.”
Fadlallah úgy látja, egy muzulmánnak a választásokon a saját véleményét kell képviselnie. „Az iszlám arra tanít: ha szavazol, tekints Istenre, hiszen Isten felelőssé tesz téged a választás végeredményéért. Ha olyan emberre szavazol, aki méltánytalan volt, akkor Isten számon fogja rajtad kérni, hogy részt vettél ebben a méltánytalanságban. Azok az amerikaiak, akik Bushra szavaztak, felelősek a háborúban és a megszállás alatt kiontott minden csepp vérért.”
A Hezbollahhal kapcsolatban leszögezte: „A Hezbollah a modernizációt támogatja. Olyan síitákból áll, akik egyetemet végeztek. Tudjuk, hogy akár itt, Libanonban, akár nyugaton számos olyan embert találni az egyetemeken, akik egyetértenek a Hezbollah eszméjével.” Legalábbis ami az Izraellel kapcsolatos magatartást illeti… „Mi nem utasítjuk el a Nyugatot. De nem értünk egyet bizonyos nyugati kormányokkal. Azt gondoljuk, Amerika nem egyenlő a kormány által kormányzott Amerikával. Amerika sokkal inkább az egyetemeket, a kutatóközpontokat és az amerikai embereket jelenti. Ezért akarunk barátai lenni az amerikai népnek. Én voltam az első muzulmán személyiség, aki elítélte a szeptember 11-i eseményeket. Négy óra elteltével sajtóközleményt adtam ki, amelyben kimondtam, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan az isteni vagy a vallási törvények szerint is.”
Arra a kérdésre, hogy az amerikaiak valóban felelősek-e a vezetőik tetteiért, Fadlallah így felelt: „Az embereknek megvan a felelősségük, de elismerem, hogy nem láthatják előre vezetőik jövőbeni tetteit. Amit el akarok mondani, az az, hogy azért akarunk az amerikai nép barátai lenni, hogy párbeszédet folytassunk vele a döntéseiről, ahogy ő is párbeszédet folytat velünk a mi döntéseinkről. A barátság nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit a barátunk mond vagy tesz. A párbeszéd megerősíti a barátságot, nem pedig megszünteti.”
Obama elnökről érdekes véleményt fogalmazott meg: „Azt hiszem, hogy egyes kijelentései azt mutatják, hisz a párbeszéd lehetőségében. Csakhogy van itt egy fontos dolog: Amerikát nem egy ember, hanem különböző intézmények irányítják. A kérdés az, milyen befolyása lesz az elnökre az olyan intézményeknek, mint a Kongresszus. Ha különvéleménye van, vajon az elnök képes lesz-e kivédeni az intézmények és a körülmények befolyását a kormány tevékenységére? Nekünk az arab országokban, itt keleten nincsenek intézményeink. A vezető egy személy, esetleg egy család. Így hát a nép nem tiltakozhat. Azt kívánjuk, hogy Obama elnök a mandátuma alatt mindvégig próbálja meg érvényesíteni azokat a jelszavakat, amelyeket jelöltként közreadott, hogy minden erejével terelje a világot a párbeszéd, ne pedig a háború útjára. Nekünk egyetlen amerikai elnökkel sincs bajunk, csak a politikájával, mely keresztezi a stratégiai érdekeinket. Szeretjük a szabadságot, ezért aztán mindenkivel összefogunk, aki a szabadságunkat tiszteletben tartja.”
Mielőtt válaszolt volna arra a kérdésre, hogy Bush talán nem a szabadságot és a demokráciát akarta-e elvinni a Közel-Keletre, vett egy mély lélegzetet: „Rá lehet-e erőltetni a demokráciát a népekre? A megszállás megjeleníti-e a demokráciát a nép számára? A demokrácia a népek szabad döntéséből fakad. Bush elnök elérte, hogy Amerikát az egész világon gyűlöljék. Politikája a háború mentalitása volt, nem pedig humánus gondolkodásmód. A békéről beszélt, de a béke szón háborút értett. Ezért utasította el az amerikai közvélemény.”
A Hezbollah Libanonon belül és kívüli szerepvállalásáról Fadlallah így nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy a Hezbollahnak Libanonon túlmutató tervei lennének. A Hezbollah Libanonban jött létre válaszul az évtizedekkel ezelőtti izraeli agresszióra. A libanoni hadsereg gyenge, elrettentő ereje csekély. Következésképpen semmilyen izraeli agressziónak sem képes ellenállni. A Hezbollah segít a libanoni hadseregnek megvédeni az országot. Ha a hadsereg megerősödne annyira, hogy meg tudja védeni az országot, többé nem lenne szükség az ellenállásra.”