Az orosz elnök már nem Putyin bábja

Elnökké választása után sokáig Putyin bábjának tekintették Dmitrij Medvegyev orosz elnököt. Az elmúlt hónapok eseményei azonban arra utalnak, hogy Medvegyev kezd egyre önállóbb és meghatározóbb politikai erővé válni. Az elődjénél liberálisabbnak tartott elnök azonban nincs könnyű helyzetben: csak akkor szilárdíthatja meg tekintélyét és hatalmát, ha sikerül alapjaiban átformálnia az orosz közgondolkodást- írja Simon Tisdall, a The Guardian kolumnistája.
Dmitrij Medvegyev Putyinnak köszönhetően került be az országos politikába 1999-ben. A többség már akkor is Putyin hű szolgájának tekintette, és megítélése 2005-ös miniszterelnök-helyettesi kinevezése után sem változott. A külföld és az orosz választók a 2008-as elnökválasztást is csak jelképesnek tekintette: úgy gondolta, hogy a helycsere tulajdonképpeni célja biztosítani, hogy a Vlagyimir Putyin megőrizhesse hatalmát.
Az egy éve elnökké választott Medvegyev sokáig nem tudott, talán nem is akart kilépni elődje és egykori főnöke árnyékából. A tavaly augusztusi grúziai offenzíva és a januári orosz-ukrán gázvita során elsősorban Vlagyimir Putyin jelenlegi miniszterelnök képviselte Oroszországot. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a hivatalban lévő elnök helyett továbbra is inkább Putyin irányítja az országot. Putyinnak miniszterelnökként is legalább akkora hatalommal és tekintéllyel rendelkezik, mint a jelenlegi elnök: nélküle még ma sem lehet dönteni a fontos bel- és külpolitikai kérdésekben. Közvélemény-kutatások szerint az oroszok 57 százaléka szerint inkább Putyin kezében van a hatalom, miközben mindössze 12 százalék tekinti inkább Medvegyevet Oroszország vezetőjének.
Diplomaták szerint azonban mintha változás kezdődött volna – írja Tisdall. Az orosz elnök egyre inkább kezd saját hangján megszólalni, és önálló politikai tényezővé válni. Erre utal, hogy Barack Obama szinte kizárólag Medvegyevvel tárgyalt júniusi moszkvai látogatása során. Volt, aki úgy értékelte a történteket, hogy Obama a sérelmi politikát folytató és nagyhatalmi ambíciókat dédelgető Putyinnal szemben a liberálisabbnak tartott orosz elnök legitimitását igyekezett erősíteni. Az amerikai elnök látogatása után kiemelte, hogy Medvegyev elnökben pragmatikus és hozzáértő politikust ismert meg. Obama kifejezte abbéli reményét is, hogy az új orosz vezető segíthet a két ország együttműködésének elmélyítésében és a korábbi bizalmatlanság felszámolásában.
Medvegyev a belpolitikában is egyre többször fogalmaz meg a Putyin vonaltól markánsan eltérő véleményt. Népszerűsége már tavaly ősszel meredeken emelkedni kezdett (különösen a fiatalok körében), miután a sztálini terrort „az orosz történelem tragikus fejezetének” nevezte. Elődje, Vlagyimir Putyin korábban egy olyan történelemkönyv iskolai bevezetését szorgalmazta, amely Sztálint a fasizmus elleni harc ikonjának állította be, néhány hete pedig indítványozta, hogy nyilvánítsák bűncselekménynek a szovjet csapatok második világháborús fellépésének meggyalázását.
Medvegyev nagy figyelmet keltett azzal is, hogy határozottan elítélte a csecsen elnököt élesen bíráló Natalia Esztermirova emberi jogi aktivista meggyilkolását és a tettesek kézrekerítését ígérte. Korábban hasonló szellemben nyilatkozott Sztanyiszlav Markelov és Anasztaszia Barburova moszkvai lemészárlása után is. Medvegyev fellépése éles kontrasztban áll Vlagyimir Putyin a Politovszkaja- és a Litvinyenko-gyilkossággal kapcsolatos cinizmusával.
Korábban sokan biztosra vették, hogy 2012-ben ismét Putyin indul majd az elnökválasztáson, és Medvegyev egy vonallal hátrébb lép. Ma már többen gondolják, hogy az egyre népszerűbb Medvegyev újraválasztást indulhat három év múlva.
Tisdall szerint azonban nem lehet borítékolni győzelmét. Medvegyev népszerűségének növekedése ugyanis elsősorban a jogállamiság megerősítésével kapcsolatos ígéreteknek tudható be. A közvélemény most azt várja tőle, hogy szembe mer szállni a Moszkva által a konfliktuszónák élére kinevezett banditákkal – a csecsen és a dagesztáni hadurakkal.
Az Obamával baráti légkörű tárgyalásokat folytató Medvegyev dolgát megnehezítheti az is, hogy az Egyesült Államok elnökének békülékenysége nem jelenti, hogy Amerika lemondott volna a kelet-európai volt orosz tagköztársaságok támogatásáról, és belenyugodna, hogy Moszkva ismét ki akarja terjeszteni befolyását Ukrajnára és Grúziára – figyelmeztet Tisdall. Valószínű az is, hogy a Kreml még komoly érdekellentétbe kerül Európával és az Egyesült Államokkal az energiahordozókban gazdag közép-ázsiai országok feletti befolyásért folytatott vetélkedésben is.
Ahhoz, hogy Medvegyev tekintélye és hatalma megszilárduljon, az orosz elnöknek el kellene érnie, hogy az oroszok lemondjanak a Putyin által is erősített nagyhatalmi álmokról, és támogassák a demokratikus intézményrendszer, a jogállamiság, a civil társadalom és a piacgazdaság megerősítését. Ez sokkal nehezebb feladat lesz, mint az emberi jogi aktivisták és az újságírók meggyilkolásának elítélése és az amerikai elnökkel folytatott baráti hangú tárgyalások.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/jul/21/russia-medvedev