Az energiapolitika geopolitikai és biztonságpolitikai vonatkozásai

Köztudott, hogy az energiapolitika jelentősen befolyásolja a geopolitikai egyensúlyt. Az elmúlt években sokan állítják, hogy a környezetbarát és megújuló energiaforrások elterjesztése segíthet az energiahordozók birtoklásáért folytatott nagyhatalmi vetélkedés felszámolásában, és egyúttal csökkentheti a fejlett országok kiszolgáltatottságát az energiahordozókban gazdag államoktól, mindenekelőtt Oroszországtól, a latin-amerikai és a közép-ázsiai autoritárius rezsimektől és az arab országoktól. David J. Rothkopf külpolitikai szakértő, a Carnegie Endowment for International Peace kutatóintézet munkatársa arra figyelmeztet a Foreign Policyfolyóiratban megjelent írásában, hogy az környezetbarát energia nem megszűnteti, csak átalakítja az erőforrásokért folytatott geopolitikai vetekedést.

A környezetbarát technológiák és a megújuló energiaforrások elterjesztése egyáltalán nem halad olyan zökkenőmentesen, mint azt sokan, elsősorban a zöldek remélik. Az Egyesült Államok kongresszusa például azt tervezi, hogy védővámmal sújtja a károsanyag-kibocsátási kvóták bevezetésétől és a környezetszennyezés mértékének csökkentésétől elzárkózó országokból érkező importcikkeket. A törvényjavaslat elsősorban Kínát érintené hátrányosan, hiszen az ázsiai ország egyelőre nem hajlandó a széndioxid-kvóták bevezetésére. Ha elfogadják, az amerikai szigorítás után véget érne az olcsó munkaerő – és lazább munkavédelmi és környezetvédelmi előírások – miatt Kínába történő kiszervezés korszaka is. A szabályozást ellenző országok Kínával és Indiával azt állítják, hogy az Egyesült Államok valójában a protekcionista intézkedéseseket akar bevezetni a környezetvédelemre és a klímaváltozás elleni harcra hivatkozva.
Nem csak a kereskedelemben vezet konfliktusokhoz a zöld technológiák alkalmazása. Nyilvánvaló, hogy az olajban gazdag, többnyire nem demokratikus államok befolyása jelentősen csökkenne, ha az energiaiparban és a közlekedésben sikerülne kiváltani az olajat. Ám nem sokkal lenne megnyugtatóbb egy olyan világban élni, amelyben az olajexportból élő államok költségvetési bevételei elapadnának – figyelmeztet Rothkopf. Belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha például Oroszország költségvetési finanszírozhatatlanná válik, vagy valamelyik arab országban lázadások és hatalmi harcok törnek ki az olaj világpiaci árának esése miatt.
Ráadásul az olajat kiváltó energiaforrások mindegyikével kapcsolatban újfajta problémák vetődnek fel. A mostanában már zöld szervezetek által is támogatott atomenergia elterjedése is komoly biztonságpolitikai következményekkel járna. A reaktorokban használt dúsított urán és plutónium ugyanis könnyen és gyorsan – néhány hét alatt – atomfegyver gyártásához alkalmas tisztaságú hasadóanyaggá alakítható. De még ha minden atomreaktort építő ország elkötelezett híve lenne is a nukleáris energia békés célú felhasználásának sem lenne garancia a visszaélések elkerülésére: a nemzetközi terrorista szervezetek minden bizonnyal igyekeznének hasadóanyaghoz jutni.
További nehézséget jelenthet a megújuló energiaforrások elterjedésében a vízhiány. A Földön már most is több mint egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, ami komoly biztonságpolitikai és geopolitikai kérdéseket vet fel. Egyre több elemző jut arra a következtetésre, hogy a jövő háborúi a vízről fognak szólni. A helyzetet a környezetbarát technológiák fokozhatják: a vízerőművek építésével megváltozik a folyók vízhozama, a bioüzemanyagok előállítása rengeteg vizet emészt fel, a hibrid meghajtású autók is sok vizet fogyasztanak és még a chipgyártásban alkalmazott eljárások is jelentős mennyiségű vizet emésztenek fel. A szűkös vízért folytatott geopolitikai vetélkedés alig különbözne az olajért vívott harcoktól.
Hasonló problémákat vet fel az elektromos autók elterjedése. Igaz ugyan, hogy az elektromos meghajtású járművek gyártásával jelentősen csökkenne a kőolaj jelentősége, ám egyenes arányban nőne az akkumulátorgyártáshoz szükséges lítiumé. A lítium pedig még az olajnál is ritkább természeti kincs, ráadásul nagyon kevés helyen fordul elő: a Föld lítiumkészletének kétharmada Chile és Bolívia területén, az Atacama-sivatagban található.
„Mindez csak futó pillantás a jövőbe. Ráadásul a környezetbarát energia bevezetésével kapcsolatos geopolitikai problémák egy része már ma is érzékelhető – zárja Rothkopf az elemzését. – Összességében kijelenthető, hogy a hagyományos fosszilis üzemanyagok kiváltásával felszámolhatók a jelenlegi legsúlyosabb globális geopolitikai fenyegetések, de azért nincs ok a hurráoptimizmusra. Fel kell készülnünk rá, hogy a zöldebb világ sem lesz mentes a geopolitikai kihívásoktól. Arra kell tehát törekednünk, hogy a jelenlegi fenyegetések felszámolása közben elkerüljük, hogy a technológiai újítások hasonlóan súlyos problémákhoz vezessenek.”

http://www.foreignpolicy.com/articles/2009/08/17/is_a_green_world_a_safer_world_not_necessarily?page=full

Reklámok