Minden Pekingen múlik

Sor kerülhet-e Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök és Ma Jing-csiu (Ma Yingjiu) – a 2008-ban az „Egy Kína” tézist kétségbe nem vonó Kuomintang utódpárt színeiben megválasztott, és ezért Peking számára függetlenségpárti elődjénél elfogadhatóbb  – tajvani elnök csúcstalálkozójára? Ezt a kérdést elemezte Ku Er-tö (Ku Er-de) a China Times című tajvani folyóiratban.

Amikor Ma Jing-csiu elnök bejelentette, hogy megpályázza a KMT-CPC (a hajdan Csang Kaj-sek nevével fémjelzett Kuomintang Tajvanban működő utódpártja) elnöki tisztségét, sokan követték nagy figyelemmel, mire fogja felhasználni a pártot. A következő ebből adódó kérdés az, hogy mikor kerül sor egy Hu-Ma dialógusra? Maga Ma elnök ilyen kérdéseke nem felel, mindazonáltal az általa vezetett kormányzat tagjai azt érzékeltették a sajtóval, hogy ilyen találkozóra 2012 tavasza és 2013 kezdete között kerülhet sor – vagyis akkor, ha Mát  négy év után újjáválasztják és még mielőtt Hu mandátuma lejárna: ez az időszak lenne „a lehetőség ablaka”.
A több mint egy éve hatalomra jutott tajvani elnök következetesen a Tajvani-szoros két oldala (Tajvan és a kontinentális Kína) közötti kapcsolatokat állítja központi helyre tennivalói között. Miután az állam ás a kormánypárt vezetését egyaránt a kezébe ragadta és a sziget legerősebb politikai személyiségévé vált, ésszerű az a feltételezés, hogy központi kérdés számára, milyen örökséget hagy maga után és milyen helye lesz a történelemben. Amennyiben Mának sikerülne eddig példa nélküli áttörést elérni a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban, például egy szimbolikus találkozást létrehozni Hu kínai elnökkel, beírná nevét a történelemkönyvekbe.
Mit érhet el Ma Jing-csiu ezekben a kapcsolatokban? Erre vonatkozó politikájában két pontra összpontosít. Először is erősíteni kívánja a bizalmat a szoros két oldala között és el szeretné kerülni a fölösleges feszültséget és versengést. Másodszor pedig erősíteni szeretné a gazdasági kapcsolatokat a két oldal között. Ami az első pontot illeti, az a tény, hogy kormányának sikerült megfigyelői státuszt szereznie a World Health Assembly (WHA) nevű nemzetközi szervezetben (amit tehát Peking nem vétózott meg), olyan sikerként lehet elkönyvelni, amely Ma Kína-politikájának eredménye. A második pont tekintetében a Ma-kormány szeretne egy gazdasági keretegyezményt elérni Pekinggel (Economic Cooperation Framework Agreement  – ECFA).
A megfigyelői státusz elnyerését nem lenne helyes egyszerűen a két oldal közötti kölcsönös bizalom melléktermékének tekinteni, az az érv is helytállónak tűnik, hogy ez a státusz abból következik, hogy Peking a Ma-kormányzatot preferálja. Peking hozzájárulását  „nagylelkű gesztusként” is lehet értékelni. Azt, hogy a WHA-státusz egyedi eset vagy olyan áttörést jelent, amely azt jelzi, hogy Tajvan a nemzetközi közösség résztvevője lehet, még nem lehet megmondani, a szoros két oldala közötti kapcsolatokban Kínáé az utolsó szó.
A gazdasági keretegyezmény, az ECFA (létrejöttének kérdése) a sziget különböző iparágainak érdekeit érinti. Amennyiben Peking kedvezményes elbánást biztosít bizonyos tajvani termékeknek, az feltétlenül érinti majd a hazai ipar érdekeit. Ehhez azonban Pekingnek saját otthoni érdekkonfliktusait is kezelnie kell. Hasonlóképpen, Tajvan igényei az ECFA tekintetében a másik fél kezdeményezéseitől függenek. Peking ebben az esetben is gyakorolhat „kegyet” Tajvan irányában, de úgy is felfoghatja a kérdést, mint alkalmat bizonyos gazdasági műveletekre Tajvannal.
Egy ilyen keretegyezmény tekintetében Tajvan számára nagy tétet jelent, hogy egyenlő elbánást nyerne Kínával vagy éppen kulcspozícióra tehetne szert a tárgyalóasztalnál. Példa lehet erre Ma Jing-csiu nemrég tett kijelentése, amelynek értelmében reméli, Kína és Tajvan hamarosan megegyezésre jut „a hagyományos írásjelek olvasását és az egyszerűsített írásjelek írását illetően”. (Jelenleg a szigeten mindkét vonatkozásban eltérő rendszert alkalmaznak, ami Peking bizalmatlanságát fokozza, mivel elszakadási törekvések jelét látja benne – Globusz). Ez a bejelentés azonnal bírálatot váltott ki Tajvanon, az elnöki hivatalnak gyorsan visszakoznia kellett.
Az írásjelek kérdése nem egyszerűen a hagyományos és az egyszerűsített kínai írásjelek miatt kényes, hanem a Kínával való „megegyezés” vagy „egyetértés” miatt. A tajvaniak nem hajlandóak elfogadni egy olyan típusú szoros-közi megállapodást, amely megváltoztatná kulturális gyakorlatukat, és a kormányzat nem is rendelkezik olyan kényszerítő eszközzel, amely alkalmas lenne egy, az írásjeleket érintő „kulturális forradalom” véghezvitelére. Ha a tajvani társadalom bízik magában, a tajvani kultúra befolyásolhatja Kínát. Hasonlóképpen, nem várható el a tajvani kormánytól, hogy kulturális megállapodást kössön egy olyan kormánnyal, amely népét arra kényszeríti, hogy „zöld gátat” építsen az interneten.
A Tienanmen-téri 1989-es események június 4-i évfordulóján Ma elnök idén is nyilatkozatot tett, amely nem tért el Kínával kapcsolatos korábbi álláspontjától. Az erőteljesebb megfogalmazásokat kerülő stílus egyrészt azt tükrözte, hogy a tajvani vezetés tudja: Kína nem hagyja befolyásolni politikáját a tajvani vezetők által, és mutatja azt is, miként kell a tajvani vezetőknek önkontrollt gyakorolniuk. Megválasztása után Ma elnök kijelentette: „Mindig nehéz volt olyan együttműködési tárgyalásokat elérni, aminőkre törekszünk”, mert a tajvaniak „nyilvánvalóan nem gondolják, hogy a kínai (pekingi – Globusz)) kormányzási forma megfelelő számukra”. Éppen ezért Tajvan számára kívánatos lenne felvetni a tárgyalásokon Kína politikai rendszerének kérdését – mivel azonban ez nyilvánvalóan lehetetlen, nagyon nehéz elérni a mindkét fél által követett célt, nevezetesen az előrelépést a politikai kérdésekben.
A látszat arra utal, mintha a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban áttörés készülődne. Közelebbről vizsgálva azonban kitűnik, hogy továbbra is a másik féltől (Kínától) függ minden. Ha tehát Ma tajvani elnök ilyen áttöréssel szeretné biztosítani helyét a történelemben, a feladat rendkívül nehéznek tűnik – fejezi be a tajvani politikai gondolkodás dilemmáit érzékeltető fejtegetését a szerző.