1694-ben ZSIDÓK hozták létre az ‘angliai’ bankot – a zsidók és a modern kapitalizmus.
A Bank of England nem angol eredetű és nem a kormány alapította, hanem magánintézetek.
Azon a napon a kormány föladta szuverén előjogát a nemzet pénzének kiadására és ellenőrzésére és azt magán finanszírozók kezébe tette. Attól a naptól kezdve máig az egymást követő brit kormányok a bankároktól kölcsönöztek pénzt arra, hogy a nemzet ügyeit intézzék és háborúit vívják – olyan pénzzel, melyet a bankárok semmiből hoznak létre.
Minden nem kifizetett ‘kölcsön’ növelte a nemzeti adósságot. A jövedelmi adó és más adókat nemcsak azért fizetik, hogy ezek fedezzék a kormány jelenlegi és tervezett kiadásait – ezeket főként az új kölcsönök fedezik – de nagyrészben arra, hogy ezzel fizessék ki a nemzeti adósságot, mely a századok során fölhalmozódott. Így az egész ország és annak népe a bankok markában van, és ennélfogva az igazi hatalom nem a parlamentben van, hanem a megabankároknál, akik a nemzet pénzét adják ki és annak értékét és szétosztását irányítják.
A Bank of England 1946-os államosítása lehetőséget adott ennek a helyzetnek a visszafordítására. De nem használták ki a lehetőséget, így a társasjáték folytatódik, de kissé más eszközökkel. A brit nép századokon át gürcölt, dolgozott, halt éhen és koldult; nem, mert túl kevés lett volna az élelem, az áruk vagy a szolgáltatások, hanem mert a bankok visszatartották a váltás eszközeit. A gazdagság közepén szegénységet hoztak létre.
A kormány kincstári jegyeket kínál (A nemzeti IOU-kat) a bankoknak a pénz fejében a nemzet kiadásainak fedezésére. Így a nemzet javait rendszeresen a bankoknak adták zálogba, és a népet még erőteljesebben az adósságok és adók rabságába hajtották.
Minden kormány és elöljáróság, a városi is, és minden közhasznú vállalat el van adósodva, és hogy megszerezzék növekvő kamataikat, a következő három dolog egyikét kell tenniük:
1. Állandóan emelni a szolgáltatások árát, melyeket nyújtanak, azaz növelni a kormány adóit, a helyi adókat, a díjakat, stb.
2. Új jövedelmi forrásokat kell föltárniuk, pl. eladni a közvagyont mint telkeket, és az állami termelést ‘privatizálni’.
3. Több kölcsönt venni föl a bankoktól.
Mint saját kárunkon megtanultuk, mindhármat teszik, és az árak, adók és kamatok spirálisa állandóan fölfelé halad. Reginald McKenna, a királyi kincstár egy volt kancellárja és a Midland Bank elnöke 1920-ban a bank részvényeseinek gyűlésén igazolta, hogy a bankárok irányítják a kormányt és annak politikáját: “A bankok tudnak pénzt előállítani, és meg is teszik azt. A létező pénz mennyiségét csak a bankok tevékenysége változtatja, amikor növelik vagy csökkentik a betéteket és a bank vásárlásait. És azok, akik a nemzet hitelét irányítják, igazgatják a kormány politikáját is tartják kezükben a nép sorsát.”
George Knupffer könyvében a “Harc a világhatalomért” -ban bemutatja, hogy a Bank of England alapítója (1694-ben), William Patterson nyilvánosa megállapította: “A banknak van haszna minden pénzből, melyet a semmiből alkot.” Knupffer elmagyarázta, hogy hogyan adtak ki és nyomtattak a bankárok bankjegyeket, melyek legnagyobb része ‘könyvelési’ pénz volt, melyet csekken kaptak. (Manapság a fizetések 90%-a csekkel történik). Továbbmenve ezt állította: “A Bank of England .. volt az első fizetési intézmény, amely jogosult volt arra, hogy államilag engedélyezett papírpénzt adjon ki, és emiatt maga a kormány is adósává vált. Így az állam nemcsak lemondott a pénzkiadás monopóliumáról, de abba is beleegyezett, hogy a magánosok által előállított pénzt kölcsönvegye a bankároktól. … Nemcsak amit csinált, de a név is előre megfontolt csalás volt [azt “Zsidók bankjának” kellett volna nevezni] hogy elfedje a gaztett lényegét. Semmiből pénzt állítani elő, ezen értékes javakat és szolgáltatásokat vásárolni ellenérték nélkül, ez csalás és rablás, és ezt csak rosszabbították a körülmények, hogy a pénzt kamatra adták kölcsön. … Ennek következménye az, hogy azok, akiknek hatalmuk van arra, hogy semmiből pénzt ‘állítsanak elő’, ezeknek teljes a hatalma minden állam, párt, vállalat, rádió, sajtó, egyének és minden más fölött. Ennélfogva a parlament hatalma csak látszólagos. … A parlament hatalma általában, és különösen a pénzt tekintve nemlétező dolog, és a tényleges uralkodók azok a magán iparosok, akik a pénzt adják ki és meghatározzák annak értékét és elosztását.”