A nagyszerű japán siker a II. vh után az volt, hogy ők maguk ellenőrzik saját pénzrendszerüket és olyan politikusaik vannak, akik szemében elsőrendűek Japán érdekei. Kihasználják a tarifa és kereskedelmi egyezmény /General Agreement on Tariffs and Trade (GATT)/ és más nemzetközi bankárok által létrehozott szervezetek előnyeit, melyeket arra terveztek, hogy a “Szabad világkereskedelemet” segítsék elő, hogy termékeiket eladják más országok piacain, de minden módon akadályokat állítanak föl, ha nem akadályozzák meg teljesen, hogy más országok termékeiket a japán piacon adják el. Valójában gazdasági nacionalizmust gyakorolnak, míg a brit politikusok minden politikai pártban, sőt a világ többi részének összes nagy pártjának politikusa – a gazdasági internacionalizmust sietteti, mintha az emberiség végső célja az lenne, hogy az emberiségnek “egy világot” alakítsanak ki.
Mint tudjuk, egyetlen népnek van előnye az “egy világból”, és ezek a zsidó nemzetközi bankárok, akik irányítják a pénzügyi és gazdasági rendszert, és ezzel a világkormányt.