2010. március 17. Szűzanya: Krisztus követése
Én: Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szűzanyám! Gyermeki szeretettel várjuk tanításodat. Szentlélek Úristen! Kérlek, segíts, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni Mennyei Édesanyánk szavait!
Szűzanya: Ma Krisztus követéséről foglak tanítani benneteket. Krisztus követése az ember legnagyobb és egyetlen igazi boldogsága.
Mit jelent Krisztus követése? Miért kell és hogyan Krisztust követni? Ezek a kérdések foglalkoztatnak most minket ebben a tanításban.
Nézzük: Mit jelent Krisztus követése és hogyan kell Őt követni. Drága Gyermekeim! Jézusnak nem olyan tanítványok kellenek ám, akik szavait megcsodálják, nem olyan hallgatók kellenek, akik lelkesen megtapsolják, hanem KÖVETŐK kellenek Neki, akik mennek utána a keskeny, göröngyös úton – még ha nehéz is, de az út végén a boldog Örök Élet várja őket.
 Tulajdonképpen mit is jelent Krisztust követni? Azt, hogy Vele a legbensőbb közösségben éltek. Belevonjátok hétköznapjaitokba. Hallom, amint két engesztelő gyermekem beszélget, Krisztina és Ildikó, akik rendszeresen járnak az imaórákra: -Mondd, Kriszti! Ebben a rohanó életben, hogyan tudod megoldani, hogy az imádkozásra és Jézussal való foglalkozásra is jusson idő? Kriszti így felel: – A házi munkám, a hivatali elfoglaltságom, a gyerekek és a férjem mellett, bizony csak esténként tudok egy vagy másfél órát elvonultan imádkozni, de ezt a keveset igyekszem kiegészíteni máshogy. Reggel bárhogy is sietünk, indulás előtt az egész család odaáll a falon függő kereszt alá: megköszönjük éjszakai pihenésünket, megkérjük Jézust, kísérjen el minket az úton, legyen velünk az óvodában, iskolában és a munkahelyen. És sorba megpusziljuk Jézust a kereszten. A pici Csilla még ágaskodik, a másik kettő feléri. Így kezdődik a napunk. Miután leadtam a picit az óvodában és a másik kettőt is útnak eresztettem, munkába menet felajánlom Jézusnak az előttem álló napot fáradságával, örömével, gondjaival együtt.
Miután megérkeztem a munkahelyemre így szólok gondolatban: Jöjj, Uram fogjunk hozzá a mai munkához. Adj nekem kitartást, szorgalmat, türelmet. Add, hogy a Te szereteteddel mosolyogjak, szóljak munkatársaimhoz! Délután hazatérve hívom Őt, gyere Uram, főzzük meg a vacsorát. A családi étkezéskor helyetfoglalunk, 5-en vagyunk, egy szék üres marad elneveztük Jézus székének. Kérem, Jézust, foglaljon helyet és elmondjuk a rövid étkezési imát. A szokásos befejező esti munkákat is mind Jézussal végzem el, így mindig együtt vagyok vele.
Ildikó meglepetten kiált fel: -Hát így is lehet? Én is megpróbálom. Igaz, nekem nincs családom, de annál több időm marad Jézusra.
Mit jelent még ezenkívül Jézus követése? Azt, hogy állandó harcban vagytok a bűnre való emberi természet alantas vágyaival. Krisztust követni annyi, mint örökösen résen lenni a gonosz lélek kísértéseivel szemben. Krisztust követni annyi, mint szóról-szóra teljesíteni az Úr komoly figyelmeztetését: „Ébren legyetek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” „A lélek ugyan kész, de a test gyönge.” Bizony nehéz követni Krisztust a tisztaságban, mert a természeti adottságaitok megkötöznek. Egy vallásos, mélyen hívő házaspárt szeretnék példának felhozni: Erzsébetet és Tamást. Az asszony jólelkű, szorgalmas és türelmes, sokszor aláveti magát férje akaratának. Tamás szintén jószívű, adakozó, csak úgy ég a keze alatt a munka, de van egy kiemelkedő hibája: az uralkodási ösztön, melyet leginkább feleségén éli ki. Ha úton vannak és Erzsike javasolja, hogy forduljon jobbra, mert arra közelebb van az úti cél, ő türelmetlenül lehurrogja és egyenesen megy. Csak azért, hogy neki legyen igaza. Ha egy benzínkút közeledik felesége szól, most vegyél benzint, ő így válaszol: „Te csak hallgass! Így alázza meg lépten nyomon feleségét, aki általában tűr, csak néha robban ki. Szemetekben nem tűnik nagy bűnnek, mégis az: a szeretetlenség egy formája és az alázat hiánya. Mert könnyű türelmesnek, udvariasnak, elnézőnek lenni egy kedves távoli ismerőssel, akivel csak ritkán találkoztok, de annál nehezebb családtagjaitokkal!  Tamásnak a Szentlélek kiáradásáig még tanulnia kell a szeretetet.
Harmadszor Krisztus követése áldozatokat jelent. A már említett két engesztelő gyermekem Kriszti és Ildikó éppen a szentmiséről jönnek ki és az evangéliumban ezt hallották: „Ha jobb szemed megbotránkoztat téged vágd ki azt vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy elvesszen tagjaid közül, mintsem egész tested a gyehennára jusson.” (Máté 5,29,30)  Az úton hazafelé Ildikó döbbenten kérdezi: Hogyan? Szabad a szemünket kiszúrnunk? Szabad a kezünket levágnunk? Hiszen ez öncsonkítás. Kriszti így felel: Nem! Az Úr nem így értette. Hanem: ha egy barátodat, szórakozásodat, olvasmányodat, foglalkozásodat, üzletedet stb. annyira szereted is, mint a szemed világát, s ha annyira egybeforrott is veled, mint a kezed a testeddel, de ha ez bűnre visz, ha akadálya az örök élet elérésének, hagyd el azt. És ha ezáltal nagy anyagi veszteség érne is, és a ha a bűnös viszony felbontására majdnem megszakad a szíved – mindegy! Mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?” (Máté 16,26) Ildi most mélyen a lelkébe nézett és magára ismert. Csak 3 hónapja szakított barátjával egy nős emberrel, akivel évekig bűnös kapcsolatban volt. Azóta meggyónta, de ez az evangéliumi rész újra mély bűnbánattal töltötte el.
Drága engesztelőim! Tőletek a mai emberektől milyen áldozatokat kíván az Én Szent Fiam? Nem a szóról-szóra értendő vértanúságot, hogy feszíttesd keresztre magad, hogy melldöngető magatartással ölesd meg magad. Csupán azt kéri, hogy kereszteket, amelyeket Ő ad vagy megenged, azt zúgolódás, panaszkodás nélkül fogadd el! Azután ajánld fel magad lelkéért és másokért! Ő is ezt tette: keresztjét felajánlotta értetek emberekért. Lemondásokat és önmegtagadásokat is kíván tőletek. Minél jobban tudtok szakítani a világ élvezeteivel, annál jobban tudjátok követni Őt. Pl. csökkentitek a hosszú, üres, jóízű beszélgetéseket. Megtartoztatjátok magatokat a szervezeteteknek nem fontos élvezeti cikkektől. Lemondtok 1-1 Tv sorozatról, amit nagyon szerettek. Minden éjszaka 1 órát virrasztotok  a haldoklókért. Böjtöltök kenyéren és vízen, ha egészségi állapototok engedi. Ó, a szentek mennyi mindent kitaláltak, hogy jobban követhessék Krisztust. Egészen kiüresítették magukat, lemondtak minden földi élvezetről, még a legkisebbekről is.
Utoljára említem az életszentség alapkövét az alázatot, melyben követnetek kell Megváltótokat. Az utolsó vacsora lábmosási jelenetével Jézus felhívja a figyelmeteket arra, hogy ha Ő, ég és föld Ura megmossa az egyszerű halászok lábát, akkor ti is érezzétek át és véssétek szívetekbe, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni jöttetek a földre. „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki megalázza magát felmagasztaltatik.” Mit is jelent az alázat? Ezt már Szent Fiam megtanította nektek: nem egyenlő a szolgalelkűséggel. Az alázatos ember nem kicsinyli le önmagát, elismeri saját erényeit, de tisztában van azzal, hogy a lelki erények nem az ő érdemei, hanem Istentől kapott ajándékok. Aki alázatos, az nem szereti a dicséreteket, mert az nem használ lelkének. Hálás annak, aki a hibáiról felvilágosítja.
Drága Kicsinyeim! Krisztust követni nagyon nehéz, de érdemes, mert csak így nyerhetitek el az Örök Boldogságot.
Évám felemelt karjain keresztül megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.