A Hamburger Fremdenblatt „A másik Budapest” címmel első oldalon közöl hosszabb tudósítást Budapest elzsidósodásáról.
Részletes adatokat közöl erre nézve, és megállapítja, hogy egy felelőtlen klikk munkája következtében, mely a kulisszák mögött irányította az állampolitikát, mindaz, ami a zsidókérdés megoldása érdekében történt, nagyrészt csak szemfényvesztés volt. Mindenekelőtt bizonyos mértékben csak kis áldozat volt az, amit az egykor a Gömbös által felállított és azóta mindig szabotált megújulási program oltárán letettek.
A zsidók azonban nemcsak tízezrével szaporodtak és nemcsak állandóan özönlöttek a szomszédos országokból Magyarországra, hanem mindig biztonságosabban érezték magukat Magyarországon, és az országot a politikai korrupció, az árulás és a nagy fokra kitenyésztett pesszimizmus melegágyává tették. Kállay miniszterelnök és barátai szoros kapcsolatban állottak a gazdasági életet és pénzügyet behálózó zsidó körökkel, habár ez külsőleg inkább csak olyan módon nyilatkozott meg, hogy a Goldbergerek vagy Ullmann báróék gazdag szoáréin Kállay részvételével gyakran százezrek cseréltek kártyajátékban gazdát.
Mindez azonban hirtelen megváltozott, amikor Horthy kormányzó és a Führer megegyeztek Magyarország harci készségének fokozásában. Amikor a német csapatok a megegyezés értelmében Magyarországra bevonultak, és egy vasárnap kora hajhali óráiban megjelentek Budapesten, hogy a honvédséggel vállvetve megkezdjék a külső front védelmezését, akkor természetes volt, hogy a nem kevésbé fontos belső frontot is meg kellett tisztítani. A zsidók, marxisták és cinkosaik összeesküvésének véget kellett vetni, és a parazitáktól, valamint a nemzetközi spekulánsoktól az örvény szélére juttatott magyar nemzet becsületét biztosítani kellett, biztosítani kellett azt a nemzeti becsületet, amely a magyarság történelmi felemelkedésének évszázados harcaiban mindig irányadó szerepet töltött be. Mindenekelőtt azonban világos válaszfalat kellett a magyarok és a zsidók között húzni, meg kellett oldani azt a feladatot, amelyet a Kállay-kormány helyébe lépett Sztójay-kormány a legsürgősebbnek tartott.
Ezután a cikk ismerteti az eddigi zsidórendeleteket, majd így folytatja: A magyar főváros képe néhány nap alatt erősen megváltozott. A város élete komolyabb és lényegesen nyugodtabb lett, mivel eddig inkább a zsidók hangoskodtak, míg a magyar inkább szemlélődő és tartózkodó. Most, amikor a zsidók nem szíthatnak többé pánikot, és amikor elvesztették annak lehetőségét, hogy bomlasztó híreket terjesszenek, Budapest az angolszász terrortámadásokat is nyugodtan, fegyelmezetten és példás magatartással élte át. Ezzel a magyar főváros az európai kultúrvárosok háborús frontjába lépett be, és hírnevét – mely a Duna királynőjének címét adományozta neki – heroikus módon fogja megvédelmezni.

Berlin, 1944. április 26., 10:35 (Magyar Távirati Iroda)