2010. november 29.

Ketten ültünk a szobában Gabival, beszélgettünk.

Hatalmas, fényes angyalok töltötték meg a szobát. Egyikük különösen ragyogó, bíbor köntösben jelent meg. (Olyanban, mint az Úr Jézus palástja.)

Mély tisztelettel, szeretetet sugározva érkeztek. A köszöntés után csak álltak méltósággal és vártak; azt mondták: “Vendéget várunk.”

Azt éreztem, hogy a Vendég nem lehet más, mint az Úr Jézus…

Megkértem, hogy a “Vendég” érkezéséig ismertessék jövetelük célját:
“Mit szeretnétek nekünk mondani?”

Gabi fordított, a válasz az Angyali Hírnök szájából így hangzott:

“Figyeljetek! Figyeljetek! Figyeljetek!

Elmondjuk a Hírnököknek, a földi embereknek és a Fény Gyermekeinek:

Figyeljetek a Szóra, a Szóra a szívben!

Nagyon kevés, ami elválasztja a két valóságot egymástól!

Mindenkit szólítunk! Figyeljetek! Téren és időn át minden Testvérünkhöz szólunk! Figyeljetek, Fény Gyermekei, Fény Küldöttei, Fény Szolgálói!

Az Atyai Szóra figyeljetek, mely elhangzott.

Hírnökök járják be a világot most, és szólítják Urunk Gyermekeit, átadják az üzenetet:

“Jöjjetek, jöjjetek, jöjjetek gyermekeim, lépjetek Hozzám közelebb!

Halld meg Akaratom, te világ!

Rám figyeljetek! Ha bármi történik is a világban, csak az Én utasításaimat kövessétek!

Angyalaim vezetésére legyetek éberek!

Mindenki másképp fogja érteni a Szót, de elvezérellek egymáshoz benneteket. Rakjátok össze, amit kaptok, csak így értitek meg Akaratomat!

Öröm legyen a lelketekben, szerető ölelésem már közel van!

Áldott Gyermekeim! Bátorsággal cselekedjetek! Érteni fogjátok, hogy mit kell tennetek!…”

Itt megjelent az angyalok között az Úr Jézus. (A “közlés” azonban abbamaradt, és egy felkészülési időszak után a folytatást már én írom 2010-12-04-én, szombaton, kevéssel az Irgalmasság órája előtt.)