A POKOLRÓL ÉS A HALÁLRÓL
/Kapcsolódó Szentírási részletek/
Mt 5.22
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Mt 16.18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Mt 10.28
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
Máshol:  Féljetek inkább attól , aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
Mt 23.29
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek,
Mt 23.30
s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában.
Mt 23.31
Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai.
Mt 23.32
Töltsétek csak be atyáitok mértékét!
Mt 23.33
Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?
Mt 10.8
A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
Mt 13.41
Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.
Mt 13.42
Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 13.43
Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Mt 13.49
Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
Mt 13.50
és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
Mt 13.51
“Megértettétek mindezeket?” “Igen” – felelték.
Mt 22.12
Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
Mt 22.13
a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 25.28
Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mt 25.29
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.
Mt 25.30
Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 25.41
Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.
Mt 25.42
Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Mt 25.43
Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Mt 25.44
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Mt 25.45
Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Mt 25.46
Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Mk 9.43
Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.
Mk 9.44
Mk 9.45
Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni.
Mk 9.46
Mk 9.47
Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,
Mk 9.48
ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Lk 10.17
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. “Uram – mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.”
Lk 10.18
Így válaszolt nekik: “Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.
Lk 10.19
Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.
Lk 10.20
De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 16.20
Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
Lk 16.21
Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Lk 16.22
Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
Lk 16.23
Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.
Lk 16.24
Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Lk 16.25
Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
Lk 16.26
Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Lk 16.27
Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba.
Lk 16.28
Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Lk 16.29
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Lk 16.30
De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak.
Lk 16.31
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
Jn 8.51
Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.”
Zsolt 9.17
Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsolt 9.18
Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Péld 7.24
Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
Péld 7.25
Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
Péld 7.26
Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
Péld 7.27
Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.
Péld 9.17
“Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”
Péld 9.18
És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.
Iz 5.11
Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket.
Iz 5.14
Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak.
Iz 5.15
Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.
Iz 5.20
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Iz 5.21
Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
Iz 5.22
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
Iz 5.23
Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
Iz 5.24
Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Iz 14.5
Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét,
Iz 14.6
amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket.
Iz 14.7
Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat.
Iz 14.8
Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: “Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.”
Iz 14.9
Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk.
Iz 14.10
Mindnyájan megszólalnak, és ezt mondják neked: “Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél.
Iz 14.11
A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród.
Iz 14.12
Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?
Iz 14.13
Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.
Iz 14.14
Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!
Iz 14.15
És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.”
Iz 14.16
Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: “Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat?
Iz 14.17
Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?”
Iz 25.7
És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
Iz 25.8
Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.
Iz 66.24
És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.