https://i1.wp.com/karacsonyikeszulodes.weblap.net/files/2008/12/karacsony-097.jpg

https://i0.wp.com/kepmester.silihost.hu/images/545/1946/00000007.jpg

Karácsony

TANÍTÁS A KARÁCSONYRÓL
Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, – így “ajánlja föl nekünk szeretetét…” (Róm. 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni. Ugyanakkor őrizzük meg az ünnep vallásos, keresztény tartalmát, s ne hagyjuk, hogy édeskés polgári-pogány ünneppé váljék.

Mi a Karácsony tartalma?

Jézus hármas születése.
1. Örök születés: a Szentháromságban minden idők előtt született a második isteni Személy, az isteni Ige az Atyától, anya nélkül. “Kezdetben volt az Ige … ” Erre utal a zsoltár: “Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy Te!”
2. Földi születés: Isten elküldte egyszülött Fiát az emberiség megváltására. Időben született szűz anyától, atya nélkül. “Az Ige testté lőn és miköztünk lakozék.” Erre utal a jövendölés: “Gyermek született nékünk, és Fiú adatott nékünk!”
3. Kegyelmi születés: Jézus születése nem egy rég elmúlt történeti tény, melyhez semmi közünk. Ő a liturgiában minden évben megújítja születését, újból és újból megszületik hívei szívében, hogy amint ő az Atya egyszülött Fia, úgy mi is elnyerjük a fogadott fiúságot. “Mindazoknak, befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak…, akik Istenből születtek.”

Mi jellemzi a karácsonyi lelkületet?

1. A megtestesülés hittitkába merült tekintettel szemléljük Isten ajándékát – belőle megilletődött tisztelet és ünneplő örvendezés fakad.
2. Felismerjük saját istengyermekségünk méltóságát – ez örömmel, de egyúttal felelősségérzettel tölt el, hiszen a nemesség kötelez.
3. Felismerjük a keresztény testvériség értékét, hiszen ugyanabban az istengyermekségben részesültünk mindnyájan.


A Karácsonyhoz kapcsolódó legfontosabb hitigazságok:

A második isteni Személy az Atya egyszülött Fia, az ő dicsőségének képmása. Az Atyával egyenlő isteni természetet birtokol, az Atyával egyenlően úr, örökkévaló, mindenható. Benne és általa teremtett mindent az Atya. Őt semmi sem kényszerítette arra, hogy emberré legyen, az ő boldogságához semmit sem adhatott hozzá megtestesülése. Irántunk való ingyenes kegyelméből, irgalmas szeretetéből választotta az emberiség megváltásának e csodálatos módját. Emberré lett, nemcsak hogy az elveszett ártatlanságunkat visszaszerezze, hanem hogy szent embersége által számunkra közvetítse az isteni életet. “Az Isten emberré lett, hogy az ember istenné legyen” – mondják merész fogalmazással az egyházatyák.
A megtestesülés által a második isteni Személy két természetet forrasztott eggyé. Valóságos Isten és valóságos ember, bár e kettős természettel egyetlen isteni Személy rendelkezik (“személyes egység”). Olyan titok ez, amelyet az emberi értelem nem fog fel, csupán a hit erejével elfogadhat, mert Isten kezeskedik igazvoltáról . A két természet nem összekeveredve, hanem egységben van meg Krisztusban. Nem veszítette el isteni mindenhatóságát, mindentudását, szentségét, ” az maradt, ami volt”. Ugyanakkor “az lett, ami nem volt”: fáradékony, szenvedésre, halálra képes, még kísértést is vállaló ember. “Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.” Szűzi születése mutatja isteni kiválóságát, de egyébként a szokásos emberi környezetbe születik: földi anyától, a zsidó népbe, az ószövetségi vallásba.
Krisztus szent embersége olyan külső, látható eszköz volt, mely egy láthatatlan, isteni valóságot hordozott és közvetített az embereknek. Ezért mondjuk ezt az emberséget “ős-szentségnek”, melyből minden szentség származik. Isten az üdvösség művét látható, földi eszközök igénybevételével valósította meg: igazsága földi szavakba öltözött (Szentírás), az üdvösség művét látható társaságra bízta (Egyház), a kegyelemközvetítést külső szertartásokhoz kapcsolta (liturgia). Ezekben a hit szemével kell meglátnunk az isteni tartalmat. A keresztény embertől tehát távol áll mind a szűklátókörű anyagelvűség, mind pedig a külsőt megvető állelkiség (álspiritualizmus). Ennek az egyensúlyos katolikus gondolkodásnak is táplálója évről évre a Karácsony, hogy “míg látható módon ismerjük meg az Istent, ezáltal a láthatatlanok szeretetére ragadtassunk” (a karácsonyi prefációból).


Melyek a karácsonyi ünneplés sajátos gyakorlatai?

1. Merüljünk bele teljesebben a liturgia gazdagságába. Karácsonykor az Egyház három különböző szövegű misét engedélyez (éjféli, hajnali, ünnepi). Hív a karácsony nyolcada alatt tartott misékre, a templomi, közösségi vagy egyéni zsolozsmázásra. Nem illik, hogy egyetlen misével elintézzük az ünnepet, s utána csak eszem-iszomba merüljünk.
2. “Aki szeret, az énekel”. Énekeljük ebben az időben többet az Úr énekeit. Sőt becsüljük a társas világi éneklésre való bőségesebb alkalmat is: ezek kedves öröme is az Úr ajándéka, s átjárhatja a karácsonyi derű.
3. A társas élet krisztusi szellemű gyakorlata is a karácsonyi napokra tartozik. Ápoljuk a nemes barátságokat, emberi kapcsolatokat (beszélgetések, a magányosok és betegek látogatása, levelezés).

Melyek a Karácsony szimbólumai?

1. Főképpen az ünnepi örömet hirdető templom. Hagyományosan több gyertya ég az oltáron, sőt szép a gyertyákkal kivilágított templomhajó. A fehér és arany miseruhák, a nagymise ünnepélyessége is az öröm hírnöke.
2. Visszatér a legszebb karácsonyi ének: a Gloria (Dicsőség a magasságban). Énekeljük e napokban kétszeres örömmel, hiszen a betlehemi angyaloktól tanulta, s a karácsonyi öröm szellemében növelte himnusszá az ősegyház e magasztaló éneket.
3. Sok kedves szokást kapcsolt a népi áhítat a Karácsonyhoz. Ezek ugyan nem liturgikus szimbólumok, de segítik a karácsonyi lelkületet. Ilyenek: a betlehem és a betlehemes játék, mely a gyermekek szeme elé állítja a születés eseményét. Ilyen a Németországból az újabb korban elterjedt fenyőfa, mely zöldjével az örök életre, ajándékaival pedig a Kisded kegyelmi ajándékaira emlékeztet.

A Karácsony szentjei:

1. Az Istenszülő Mária, az örvendezés Királynője: “Magasztalja lelkem az Urat!” És a szemlélődés Királynője: “Mária pedig szívében forgatta mindazt”, ami Karácsonykor történt.
2. Szent József, a Gyermek nevelőapja. A hűséges férfi, aki csak a gondot és aggodalmat vállalhatta…
3. A Megtestesült tanúi, a kisded Király kísérete: az aprószentek, akik halálukkal hirdetik azt, kiről ajkuk még nem szólhatott; Szent János apostol, a megtestesülés teológusa (olvassuk el többször evangéliumának első fejezetét!), és Szent István, az első vértanú, a tanúságtevők példája.

I. karácsonyi mise

Énekei az örök Igét szemlélik, aki “a hajnalcsillag előtt született”, az öröklét számunkra rejtett éjszakájában, de aki fényességünk lett a betlehemi éjszakában. Ezt a misét énekeljük Karácsony éjjelén (éjféli mise), de az egész ünnepi időben a következő misével váltogatva énekelhető.

Introitus DOMINUS DIXIT AD ME (2. zsolt. 7.)
 
 
Kedves és megindító látni a kisdedet Betlehemben. De ez a kisded ugyanaz, aki a Szentháromságban az Atyától születik. Neki egy örök “Má”-ban mondja az Atya: “Én Fiam vagy Te, magamból szültelek Téged.” A Föld minden határa az ő öröksége, birodalma – örök születésének jogán. Ha ezzel a hittel nézünk a Kisdedre, akkor elnémulunk Isten irgalmának titka előtt. Azért ünnepeljük az Emberfia születését, mert ő az Istenfia. – De a mindenség Királya azért született, hogy értünk szenvedjen. Alighogy megszületett, máris “felkelnek ellene a föld királyai”: nem kap helyet a városban, Heródes üldözése halállal fenyegeti.
 

(2. zsoltártónus)
 
2. zs.: 1. Fölkeltek a föld királyai + és a fejedelmek szövetségre / léptek * az Úr ellen és az ő Fölkentje / ellen. ANT. 2. “Kérjed tőlem + és neked adom örökségül a / népeket * és birodalmadul minden határát a / földnek.” ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek Is/tennek. Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor * és mindörökkön örökké / amen.
ANT.
Karácsonyi Kyrie

Olvasmányközi énekek:

A / 109 zsolt. 3 és 1. “Fia által szólott hozzánk, kit mindenek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette” – mondja Szent Pál a nagymise szentleckéjében. Valóban, Krisztusé az elsőség. Most szolgai alakot öltött, hogy alázatos szenvedésben harcolja ki üdvösségünk ügyét. “Engedelmes volt egészen a halálig… Ezért az Isten is fölmagasztalta őt”: az idők végén jobbjára ülteti, lába alá igázza a Sátánt és minden sátáni ellenséget (mint a verzus előre jövendöli). – B/ 92. zsolt. 1. Milyen fegyverzetben is indul értünk harcba az Úr? Mi az ő ereje? A mi halandó testünk! A halandóság őbenne erővé lesz, mert halálával nyer életet.
Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM):

V/ Mondá az Úr az én Uramnak: + ” Ülj az én jobbomra * míg ellenségedet zsámollyá teszem a te lá/baidnak!” N: MAGAMBÓL SZÜLTELEK… TIÉD AZ ELSŐSÉG…

ALLELUJA. V/ Az Úr országol,ékességbe / öltözött hatalomba öltözött és felövezte magát / erővel. Alleluja.
Communio NOTUM FECIT (97. zsolt. 2.)

   
 
Az üdvösség: maga az Üdvözítő. (Hiszen ő nem igazságról beszél, hanem ő az Igazság. Ő nem törvényt ad, hanem ő a mi Törvényünk. A kereszténység nem csupán Tan, hanem egy Személy.) Krisztusban mutatta, megjelentette az Isten öröktől elrejtett üdvözítő szándékát.
   

(5. zsoltártónus)
33. zs.: 1. Áldom én az Urat minden / időben * az ő dicsérete mindenkor / ajkamon. 2. Az Úrban dicsekszik az én / lelkem * hallják meg ezt a szelídek és vigad/janak. ANT. 3. Magasztaljátok az Urat / énvelem * és dicsőítsük mind együtt az ő / nevét! 4. Járuljatok hozzá és megvilágosultok / nála * és a ti orcátok meg nem / szégyenül. ANT. 5. Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes / az Úr * boldog az az ember, ki őbenne / bízik. 6. Megőrzi az Úr az ő szolgáinak / lelkét * és nem csalódnak, kik őbenne / bíznak. ANT.
Karácsony napját az Egyház három misével ünnepli. A HAJNALI MISE (melyet a magyar nép Pásztorok miséjének nevez) bensőséges hangulatával, csendesebb örömével azoknak a híveknek titkos kincse, akik e napon vállalják a korán kelés áldozatát.
   
II. karácsonyi mise

Az ünnepi nagymise, régi nevén “aranyas mise” az éjfél titok-teljes liturgiája után magasztos dísszel és hangos vigadozással ünnepli az isteni Fény teljes ragyogását. “Tudja meg az én népem ezen a napon, hogy én, aki az ősidőktől fogva szóltam, íme, jelen vagyok.” (Iz. 5.) A Gyermekben most már az Üdvözítőt szemléljük, aki beteljesítette a nemzetek ősi vágyát, s megkezdi történelmi küldetését, mely egykor majd a mindeneket összegyűjtő mennyei Királyságában válik teljessé. A mise szentleckéjében Szent Pál az ószövetségi szentírásból bizonyítja Jézus Krisztus mindent felülmúló elsőségét és istenségét, az evangéliumban pedig Szent János tanítja, hogy az Ige, aki kezdetben Istennél volt, s maga is Isten volt, ő lett testté, hogy közöttünk lakozzék.
Introitus PUER NATUS EST NOBIS (Iz. 9,6)

   
 
Izaiás jövendölése az Egyház énekében már a beteljesedés örömével szól. Gyermek született nekünk: Emberfia; Fiú adatott nekünk: Isten Fia. Bár még gyermek, de hitünk meglátja benne a mindenség Királyát, ki által minden lett és kiben minden összefoglaltatik: a fejedelemség az ő vállán. Isten üdvözítő tervét, a “nagy határozatot” hirdeti. De mivel ő nemcsak mondja az igét, hanem ő az Ige, azért nemcsak hirdetője, de rögtön megvalósítója is e nagy határozatnak.
   

(7. zsoltártónus)
   
97. zs. 1.: Énekeljetek az Úrnak új é/neket * mert csoda-dolgokat csele/kedett. 2. Megmutatta az Úr az ő Üdvös/ségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek színe / előtt. ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek / Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor * és mindörökkön örökké / amen. ANT.
Karácsonyi Kyrie

Olvasmányközi énekek:
 
97. zsolt. 2-3. Az Úr üdvössége, az Úr igazsága: maga az élő Isten. És mi megláthattuk öt, hiszen Jézus azt mondja: “Aki engem lát, látja az Atyát.”
   
Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM):

Megmutatta az Úr + az ő Üdvösségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek szí/ne előtt. N: ÖRVENDJETEK AZ ÚRNAK… MEGLÁTTA A FÖLD…
ALLELUJA. V/ Megszentelt nap ragyogott fel nékünk + jöjjetek népek, imádjátok az / Urat * mert a mai napon nagy fényesség szállt le a / földre! Alleluja.
Communio EXSULTA FILIA JERUSALEM (Zak. 9,9).

   
Ujjongj, Jeruzsálem, Isten ősi városa, mert akit vártál, akit prófétáid hirdettek, akiről megígértetett, hogy Dávid királyi székében fog ülni: ma valóban eljött. De még inkább vigadj, kedves Egyházunk, te új, égi Jeruzsálem, Isten örök városa! Eljött a Királyod, az Igazság Királya (3. zsoltárvers), az Irgalmasság Királya (4. v.), az Üdvösség Királya (5. v.). Veled örvendjen a természet (5-6. v.), mert az emberiség sorsával van összekötve annak sorsa is. – Énekelhető e misében is az 516. sz. Communio, az ott közölt, vagy az alábbi zsoltárral!

(5. zsoltártónus)
97. zs.: Énekeljetek az Úrnak új / éneket * mert csoda-dolgokat csele/kedett. 2. Győzelmet szerzett neki az ő / jobbja * az ő szentséges / karja. ANT. 3. Megmutatta az Úr az ő Üdvös/ségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek színe / előtt. 4. Megemlékezett irgalmas / voltáról * és ígéreteiről Izrael / házának. ANT. 5. Meglátta a föld minden / határa * a mi Istenünknek Üdvös/ségét. 6. Örvendjetek az Úrnak, minden / földek * énekeljetek és vigadjatok és dicséretet / mondjatok ! ANT. 7. Vigadjatok az Úr Királynak színe előtt + induljon meg a tenger és benne / minden * a földkerekség és mind, akik azon / laknak. 8. Tapsoljanak a folyóvizek + és a hegyek is velük örvendezzenek az Úr színe / előtt * mert eljött a földet / ítélni. ANT.
Forrás: Éneklő egyház