Te benned bíztam én Uram eleitől fogva és nem is szégyenültem meg soha. Benned bízom mostan is, midőn hazám hívására elhagyom szeretteimet, hogy fegyverrel védjem meg őket a gonosz ellenségtől. Reád bízom őket, mert a te karod erős és te megtudod oltalmazni azokat, kik szárnyaidat keresik menedékül.
Könyörögve kérlek, légy az enyéimnek kenyéradó atyja, hogy az én távollétemben éhséget ne lássanak soha. Légy a testi bajok ellen is oltalmazójuk, hogy betegség ne érje őket. Halálod angyalát tartsd távol házamtól, hogy ha majd könyörületesség megengedi nékem az édes visszatérést, boldogan s élve lássam ismét azokat, akiktől most hívásodra válnom kell.
Védjed érettem sokat fáradott szüleimet és bocsásd meg nekem, ha valaha vétettem ellenök. Oltalmazd meg feleségemet s gyermekeimet, mert nincsen nekik rajtad kívül más igaz pártfogójok. S ha majd az elválás után szomorú orczájokon könny folyik végig érettem, töröld le azt atyai kezeddel és vígasztald meg őket.
Engem pedig, csaták tüzébe induló szolgádat, őriztess meg angyalaiddal. Védd testemet s oltalmazd lelkemet és hozz vissza ide kegyelmed által. Ámen.

Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916