A monarchiák és egyéb tradicionális államformák lerombolása, egyházüldések, esszenciálisan a materializmus és ateizmus elterjesztése (1).
A magasabb rendű tagadása, egyenlősítés és szellemi kizsákmányolás. Ezen jellemzők a kommunizmusra is ugyanúgy igazak, mint a liberalizmusra. Jelképes, hogy a II. Világháborúban a szárnyaikat bontogató jóléti demokráciák és a kommunisták együttesen szálltak szembe a tradíció képviselőivel, és mind a két oldalról össztűz alá vették a szabadságharcot vívó államokat. Megmutatták igazi lényegüket, az eredeti Európa (nem földrajzi értelemben) elpusztításának elvégzését.
“Nem volt rendszerváltás” – halljuk az utca emberétől, de azt már kevesebben látják át, hogy azért nem volt, mert a kommunista szemléletmód mélységesen hasonlatos a liberalizmuséhoz. Formában és eszközben eltérő a kettő, de mindegyik ugyanúgy a normalitás ellensége. Ezért tudtak olyan könnyen átvedleni a kommunisták a liberális demokráciák kiszolgálóivá, vagy azért érezzük, hogy ugyanaz történik, mint a rendszerváltás előtt.
Kimentek a tankok és bejöttek a bankok, ugyanolyan rabságot előidézve. Egyik a fizikai szabadságtól látványosan fosztotta meg a nemzetet (kemény diktatúra), utóbbi pedig egzisztenciálisan szorítja a nyakunkat (puha, lopakodó diktatúra). Kisz és a párt helyett ValóVilág, Győzike, Blikk és megannyi mocsok neveli a népet (fenntartva a választás illúzióját), a valódi ébredésben pedig már nem az ÁVH akadályoz minket, hanem AVH és a TEK. Az ellenség ma már nem a kulák, hanem a terrorista, a szélsőséges, radikális jobboldali…
Nem az a lényeg, hogy már csak pár idióta ünnepel november 7-én Magyarországon, és Kijevben is rájuk támadnak, Kínában a kommunizmus átalakulóban van, a világ egészéből szorul ki látszólagosan. Ha teljes mértékben el is tűnik formailag, akkor is az öröksége velünk marad, és ugyanazt folytatja a liberalizmus. Maradt a többségi-. anyag-, és mennyiségi elv mint általános rendezőelv a nép számára (persze a háttérben az áll, hogy a hatalomból a fény képviselőit eltávolítva, a sötétség vehesse át az irányíást(2)). Ez a kettő eszme a leghatékonyabb vírus, amit valaha is elszabadult. Az, ha ezek az eszmék el is tűnnek, az csak arra bizonyíték, hogy nincs mit rombolniuk, befejezték munkájukat. Hogyan lenne már érvényes Magyarországon az osztályharc-elmélet, ha sikeresen megszűntették az osztályokat az egyenlősítésükkel, ami munkát aztán a liberalizmus minden szinten folytatott. Hol harcoljanak már a klerikális reakció ellen, ha már nincs ilyen sajnos? Formáját tekintve lehet érvényét vesztette a kommunizmus, de lényegét tekintve itt él velünk: elvallástalanodott tömegek, közoktatási uniformizáltság, és a megvalósult proletár diktatúra, hiszen a legalkalmatlanabbak, tudatlanok, bunkók irányítanak mindent, és ez még akkor is így van, ha éppen több diplomája van egyes vezetőpolitikusoknak, mert egy normális világban ezekre még egy kapát sem lehetne rábízni.
Mi különbség van azon felfogás között, hogy a hatalmat a folyamatosan növekvő életszínvonal legitimálja (kommunizmus) (3) és aközött, hogy a liberalizmus a kényelemmel tompít és fogadtatja el magát (4)?
Lehet foglalkozni a kommunizmus 100 millió áldozatával, a gulágokkal, az ÁVH rémtetteivel, és kötelességünk is emlékezni és emlékeztetni, de közben aggódjunk az élőkért is, mert könnyen meghalhatnak még élve, ha a modern kór megfertőzi az agyukat és elszakítja őket a valóságtól, a normalitástól.
Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az a kommunizmussal (és liberalizmussal) csak úgy lehet hitelesen szembeszállni, ha magunk sem valljuk az esszenciális tartalmát, nevezetesen az anyagelvűséget, a vallástalanságot, a mennyiség uralmát, és ezzel szemben teljesen a normalitás talaján állunk.

http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/hatterhatalom/698-a-kommunizmus-kueldetese-ugyanaz-mint-a-liberalizmuse