A HVG archívum szerint 1982. május 6-án lettünk IMF-tagok.

Amikor a D-209-es botrány kipattant (a 2002-es parlamenti választások után), akkor azzal védekezett Medgyessy Péter frissen megválasztott miniszterelnök, hogy ő mindig a KGB ellen (a világ egyik legerősebb, ha nem a legerősebb titkosrendőrsége!) harcolt, és milyen jót tett azzal, hogy közreműködésével beléptünk az IMF-be… Hát most már látjuk, mekkora jócselekedet volt, akárki is volt az elkövető! Lassan harminc esztendős a tagságunk ebbe az országokat, földrészeket ellehetetlenítő szervezetbe, és most már igencsak a végét járjuk!
Medgyessy Péter a kémbotrányból sikeresen kimászott, de mi az IMF karmaiból soha nem tudunk kiszabadulni, mert amint a tőkébe törlesztünk, azonnal leértékeli a forintot, és azt követően könnyen lehet, hogy még többel tartozunk, mint a törlesztés előtt… Ebből kaptunk a közelmúltban jókora adag ízelítőt!
Medgyessy amint szóba hozta miniszterelnökként, hogy az SZDSZ (az MSZP örökös koalíciós partnere) tele van korrupciós ügyekkel, még talán három napig volt miniszterelnök. Csillag István SZDSZ-es gazdasági miniszter nagyon megsértődött, és Medgyessynek rövid úton távoznia kellett, de utazó nagykövetként még egy ideig utazgatott az adóforintjainkon. Utazásairól nem őrzött meg semmit a történelem…
Medgyessy miniszterelnöksége alatt tartották a népszavazást Magyarország EU-tagságáról és maga a csatlakozás is erre az időszakra esett (2004. május 1.)
Annak ellenére, hogy a diktatúra idején is jókor volt jó helyen, vezető szerepét megőrizte, és még azzal is megfejelte a szerencséjét, hogy többszörös milliárdos létére jelenleg a gazdasági válság ellenére havi másfél millió forint nyugdíjat utalunk a számlájára. Nálunk az iránt nem szokott senki érdeklődni, hogy ki miből lett milliárdos? Érdekes ország érdekes vezetőkkel…
Az IMF-be történő belépéshez valójában volt-e köze Medgyessynek, annak ma már igazából nincs jelentősége. Ami napjainkban történik velünk, annak szálai visszavezetnek 1982-ig.
Kivonat az 1982. évi 6-os számú Törvényrendeletből:
„Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében). Amennyiben vannak a kifosztásnak fokozatai, hát ez annak egy kemény lépcsőfoka!
A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Sőt még az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon. (Ezt nevezik a művelt Nyugaton demokráciának…)
A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek 
és az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.
A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű     korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól  hazánkban. A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi
alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon; kivéve, ha arról az IMF önként lenem mond.
A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon.”
A Törvényrendelet teljes terjedelemben itt elolvasható:

http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=4897.7423

“Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).

A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.

A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek

az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.

A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban. A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon;

A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon.”

Link
MHK Jogszabály szolgáltatás
jogszabalykereso.mhk.hu
(A Magyar Népköztársaság részéről az elfogadási okirat letétbe
helyezése az Amerikai Egyesült Államo…

forrás: e-mailben érkezett

A Spiegel Online-nak három lehetséges megoldási tervezetről van tudomása:

1. Az Európai Szerződések megszigorítása. Az Európai Bizottságnak megnőne a beavatkozási hatásköre a nemzeti költségvetésekbe. A nagy hiányt felhalmozó államok ellen eljárást kezdeményeznének. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy viszonylag fájdalommentesen kivitelezhető, ám hátránya, hogy időbe telik és a tagállamok együttes döntése kell hozzá.

2. Az euróövezet új alapokra helyezése, teljesen új szerződési feltételekkel. A teljes jogú tagállamok száma lecsökkenne hatra és ezek kezében nagyobb hatalom összpontosulna. Ezek Németország, Finnország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Ausztria lennének. Az euróövezet minden tagja formálisan egyenjogú lenne, ám a mostaninál valamelyest lazább szövetség jönne létre, a nevezett 6 ország irányításával. A terv megvalósítása látszólagos rugalmassága ellenére gyakorlatilag a többszintű EU-t hozná létre.

3. Megtörténnek a kiválások az euróövezetből: a lecsúszott országoknak menniük kell, de akár az erős országok is kiléphetnek. Ez utóbbi esetben az EU már csak történelem lenne. Jelen pillanatban több neves közgazdász is dolgozik egy ilyen forgatókönyvön. (Vannak elképzelések ‘északi’ és ‘déli’ euróról is.) Egy ilyen lépés Németországnak 250-340 milliárd eurójába kerülne, ami a német nemzetgazdaság  éves teljesítményének a 10-14 százalékát jelentené. De még így is megérné, állítják egyes szakemberek.

Az egyes megoldási elképzelésekről, ezek mindenféle variációiról lehet olvasni a német sajtóban. Ami biztos, hogy Németország egyelőre az első számú tervhez hasonló elképzelésekhez ragaszkodik. December 8-9-én újabb válságcsúcs ül össze Brüsszelben.

Gondolatok a pénzügyi- gazdasági-politikai rendszerünkről az ingatlanadó kapcsán

(Ide sorolhatóak még az oktatás, egészségügy, egyházak, tudomány. MIND HAZUGSÁG!!!)
1., Az ország  költségvetésének nehéz helyzetére hivatkozva kivétel nélkül, állandóan “nadrágszíjunk meghúzására” biztatnak bennünket évtizedek óta vezetőink.
Az ország helyzete ennek ellenére egyre rosszabb. Várható, hogy az ingatlanadó fizetése sem fogja kisegíteni az országot, ezért az ingatlanadót, kommunális adót, ebadót és minden további olyan adót, ami igazságtalan, erkölcstelen, határozottan, egyértelműen el kell utasítanunk. 
Hazánkban az ingatlan tulajdonlásnak évszázados hagyományai vannak. A magyar emberek egyik fő életcélja a saját tulajdonú ház, lakás, ingatlan. 
Régen jórészt kaláka segítségével, ma a szándékosan alacsonyan tartott  jövedelmek miatt csak hitelek igénybevételével tudjuk ezt megvalósítani. A kaláka tiltása, büntetése, és most az államilag támogatott forinthitelek helyett bevezetett deviza alapú hitelek törlesztésének ugrásszerű emelkedése voltak az övön aluli ütések ebben a rendszerben… a következő az ingatlanadó lenne, … a semmiért!, mert ez felesleges áldozatvállalás lenne a családoktól, és változást csak negatív értelemben hoz a családok életébe ez a tehertétel. Adózott jövedelemből és kamatos kamattal terhelt hitelből valósítottuk meg sokan a legelemibb életfeltételünket, a lakhatást.
Amire mindenképpen szükségünk van, hiszen munkanélküliség esetén, jövedelem nélkül lakás bérlése sem lehetséges, földönfutók leszünk, az utcára kerülünk saját ingatlan nélkül. 
A lakhatás célra használt ingatlan maga nem termel jövedelmet. A jelenlegi magántulajdon központú hatalom büntetni akarja azt, akinek tulajdona van.

Vagy épp megfosztani készül bennünket legfontosabb tulajdonunktól?
Az ingatlanadót mire akarják használni:
–       a múltbéli jövedelmünk mostani adóztatására, vagy
–       a mostani jövedelmünk adóztatására olyan tárgyhoz kötve, aminek semmilyen hatása a mostani jövedelmünkre, ill.
–       az életminőségünk adóztatása lenne a cél?
Ilyen alapon lehetne az emberek súlya, magassága alapján is adót kivetni.

Ez az adó akkor lenne indokolható egyáltalán, ha a jövedelem tartalmazná a lakhatás megteremtésének költségeit. De nem tartalmazza. Meghagyták a jövedelmet a szocialista korszak szintjén, de elvettek minden juttatást, amit a régi rendszer biztosított a fizetés mellé. /Lakhatást, oktatás, egészségügy, stb. /

Ráadásul / mintegy tréfásan / felhívják a figyelmünk az „öngondoskodás” szükségességére. Miből??
Az adók folyamatos emelésére tulajdonképpen is miért van szükség, egyre nagyobb mértékben?   
Mert egy hibás, a társadalmat ellehetetlenítő pénzügyi- gazdasági rendszert vettek át és működtetnek a vezetőink, a politikai elitünk.
Mi pedig jóindulatúan tűrtük, és egyelőre még eltűrjük ezt.
Egy nagy átverés, nagy félrevezetés áldozatai vagyunk mindannyian, mi magyar állampolgárok:

  Elhitetik velünk, hogy „demokráciában” élünk, ahol a demokrácia az emberek jobb – bal oldali megosztását,  a pártokra szavazási lehetőségét jelenti. Olyan pártokra szavazhatunk, akiket a magyar társadalom finanszíroz, ahol a képviselőknek a Parlamentben az egyik pártkatona bekiabálja, melyik gombot kell kötelezően megnyomniuk a szavazásnál… Viszont a parlamentbe került egyik képviselő sem tudná, ha akarná se e miatt a „pártfegyelem” miatt képviselni választóit, hiszen a kiabáló utasítása szerint kell szavaznia. Feleslegesek az ilyen képviselők, elegendő lenne a kiabáló, aki nyomhatná sorban az összes gombot…
A valódi hatalom ebben a rendszerben azé a jelölőé, aki a jelölteket állítja, legyenek azok pártok, vagy annak képviselői. Gyakorlatilag 2 pólusú 1 párt rendszer ami nálunk működik..az országgyűlésbe  bekerült pártok akkor is ott ülnek a Parlamentben ha nyertek, akkor is, ha vesztettek a választáson, a felelősségük kb. ugyanannyi, egyszerűen a húsosfazék távolsága változik..
A kormányváltáskor nem készül nyilvános nemzeti vagyonmérleg, hogyan gazdálkodtak a rábízott javakkal a pártok.
A Parlament folyamatosan alkotja a törvényeket. A baj az, hogy inkább a lobbyérdekek szerint, kevésbé a választópolgárok érdekében. Egy stabil, igazi demokráciában felesleges az állandó törvényalkotás, a stabilitás, az emberek létbiztonságát szolgáló törvények a fontosak, amiket nem kellene mindig változtatni.
Ebben a rendszerben akkor vagyok törvénytisztelő demokrata választó polgár, ha szavazok valamelyik / bármelyik / pártra, és várok 4 évet arra, megvalósította-e az ígéretét a párt. Ha nem, szavazhatok másikra, hisz a lényeg az emberek megosztása, a közösség egységének szétzilálása, egymással szembefordítása, közben csendben történő kifosztása.

Klasszikus oszd meg és uralkodj elv!

A mostani, nekünk “demokráciaként” eladott rendszer gyakorlatilag a pártok kontroll nélküli, lobbyérdekek szerinti hatalom gyakorlását jelenti, egyéni, visszahívható, számon kérhető képviseletünk helyett.



http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/hatterhatalom/801-gondolatok-a-penzuegyi-gazdasagi-politikai-rendszeruenkrl-az-ingatlanado-kapcsan