A közelmúltban kormányközeli elemző intézetek már nyilvánosan is elismerték, hogy Magyarországon 50% alá csökkent a választási hajlandóság, ami azt jelenti, hogy a következő választások már eredménytelenül zárulhatnak. Lehetett tudni, hogy ez így lesz, de talán még a “passzív szavazókban” sem tudatosul, miért is nem mentek el szavazni. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a fennmaradó alig több mint 40 százalék miért megy el még mindig szavazni? Tévedések sora az oka annak, hogy egy átlag választópolgár még mindig behúzná azt az ikszet négyévente.
Első tévedés: A politikus szakember.
A legtöbb választópolgár alapvetően azért megy el szavazni, mert a következő tévképzet él az emberekben: A szakember azért szakember, mert ért egy adott szakmához. A csőszerelő, lakatos, asztalos a saját szakmájához ért, és nem jó, ha valaki hozzá nem értőként elkezd belebeszélni a szakmai kérdésekbe. Mindebből következik, hogy a politikus a politikához ért, ezért az átlagember legfeljebb választhat azok közül, akik végzettségüknél, szakmájuknál fogva jobban értenek hozzá – de “A Politikus” képe mindenféleképpen valamiféle nagyobb hozzáértést jelenít meg.
Alapvető nézet, hogy “valakire szavazni kell” – de miért él ilyen kényszeredetten az emberekben ez a kép? Mert az előző gondolatmenet alapján úgy gondolják, csak a politikus ért a “nagypolitikához”, mint szakember a saját szakmájához. Így aztán amikor választani mennek, azért “kell” választani, mert nincs más. A politikusok pedig tovább fűtik ezt a tévképzetet, ezért használnak folyamatosan olyan idegen kifejezéseket, amiknek valós jelentését senki nem tudja, ezért mindenki azt lát bele, amit akar. Abban a környezetben, amiben a mai politikusok mozognak, a jelentés nélküli idegen kifejezések használata egyenlő a szakértelemmel. Olyan stílusban beszélnek, ami egy átlag ember számára idegesítő, így nem szívesen hallgatja, és úgy véli az ember, “ehhez a távoli dologhoz csak ők értenek, hadd csinálják, majd lesz valahogy”.
Ez a vélekedés egy hatalmas tévedésen alapul. Ugyanis a politikusok, akik a parlamentben ülnek, egyáltalán nem szakemberek. Mi a szakember? Én a szakmai oktatómtól erről a következőt tanultam: Nem az a szakember, aki nem téved! Minden ember tévedhet. Az a szakember, aki a hibáját tökéletesen helyre tudja hozni!
Nos, a mai politikai helyzetet elnézve, az ország siralmas állapota láttán azt kell mondani, a politikusok nem szakemberek, hanem pancserek. Az összes! Az ország addig nem tud a bajból kikeveredni, amíg nem érti meg és nem tudatosítja magában: nem az okosok ülnek a parlamentben! Nem “muszáj” választani közülük.
Második tévedés: A politikus nagy ember.
A politikusok nem nagyemberek! Rajtuk a kicsinyesség és a rövidlátás az úr. Négyévente hazudni kell, annál tovább nem látnak. Mi tenné őket naggyá? Ezt Jézus fogalmazta meg, és mutatta meg saját példájával. Az elsők az utolsók, és az utolsók az elsők. Az Isten és az emberek előtt azok a legnagyobbak, akik szolgálják az embereket. Viszont minél inkább szolgája valaki az embereket, annál inkább szegény, és hátul áll a gazdasági ranglétrán. Akik ott a legelső helyeken állnak, nos ők a legutolsók. A legalja. A nagyemberek a hétköznapokban szolgálják a népet, dolgoznak érte, a szabadságért, a jogaikért, míg a “legnagyobbak” éppen elnyomják őket.
Akik a parlamentben ülnek, attól még, hogy ott ülnek, nem nagyok. Nagyokká az eredmények tehetnék őket. Ha lenne olyan. De csak bukott bizonyítványok serege sorakozik. A bukottak pedig nem nagyok, hanem bukott szamarak, senkik. Nem nagyok, legfeljebb befolyásosak. Az viszont csak pillanatnyi állapot, és megváltoztatható.
Harmadik tévedés: A politikusok igazat mondanak és megbízhatóak.
Ugyan azt mindenki tudja, hogy minden politikus hazudik, de valahogy a saját pártjával mindenki elnéző, és egy társasági beszélgetésben igyekezik védelmezni. Az emberek úgy fogadják el a politikusok gondolatait, mintha igazuk lenne, míg az ellentábor mindig hazudik.
Figyelembe véve azt a tényt, hogy nemrég a parlamentnek mindössze 3%-a vallotta be nemzetiségét (mármint hogy magyar), a 97% zsidónak tekinthető. Pártállástól függetlenül. Márpedig minden zsidó hazudik és mindig, nincs kivétel. Egyik pártpolitikus sem mond igazat, és kivétel nélkül megbízhatatlanok. Ideje leszámolni a “jó politikus, minket képvisel” halálos illúziójával!
Negyedik tévedés: Többpártrendszer van.
Nem, nincs többpártrendszer. Az emberekben valahogy nem tudatosul, hogy egy-egy politikus nem csak saját pártjának tagja, hanem más szervezet(ek)nek is. Ahogy a humorista mondta egyszer: csak fent és lent van. A fentiek (politikusok) mind a saját érdeküket nézik. Viszont kiváló színészek, és jól elő tudják adni (hazudni), hogy valakivel törődnek. Azt mind meg tudja mondani, hogy mit kellene tenni, de amikor tenni kellene, nem tesz semmit. A szóban legradikálisabb sem. Mondja, de nem cselekszik – pontosan úgy, ahogy a farizeusok és a saddoczeusok kétezer évvel korábban. Ez a képmutatás azt az illúziót erősíti, hogy többpártrendszer van, pedig nincs; csak a fenti hazudozók, és a lenti átvertek két jól elkülönülő csoportja létezik. Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan párt, ami betartotta volna az ígéreteit. Nem mondani kell és ígérgetni, hanem cselekedni! Ez a pártoktól nem várható el.
Ötödik tévedés: Felelős, független magyar kormány.
A rendszerváltás legnagyobb hazugsága. Felelős? A pártrendszer a felelőtlenség megtestesítője. Négy évre kell gondolkodni, de négy évre is csak jól hangzó ígéretekben. Négy évig kihúzzák valahogy, semmit nem tesznek. Miért nem? Azért nem tesznek semmit, mert azzal rosszabb lesz a helyzet. Ha rosszabb a helyzet, más párt majd megígérheti, hogy megoldja. Együtt a páholy tagsága, és bizony nem kell foglalkozni a pártpolitikával. Még irigynek sem kell lenni, mert egyértelmű: minél inkább tétlen az egyik, annál könnyebben szerez támogatást a másik. (A legutóbbi választások alkalmával a Fidesz kétharmada nem a Fidesznek köszönhető, hanem az MSZP-nek)
A mostani, rendkívül kiábrándító helyzetbe nem felelős kormányok juttatták a társadalmat. Nem lehet őket felelős kormánynak nevezni, mivel egyetlen kormánytagot sem vontak felelősségre az utóbbi húsz évben. Soha semmi nem volt a politikusok hibája, az adók mindig csak emelkedtek, a létszínvonal csökkent, míg mára százezrek vannak az utcákon, vagy teljesen elszegényedve. Nyilvánvaló, hogy felelőtlen kormányról beszélhetünk csak. Magyarországnak sosem volt felelős kormánya!
Független? Magyarország a szocialista időszakban százszor függetlenebb volt, mint most. A mostanihoz képest a szocialista rendszer nem diktatúra volt, hanem jóléti társadalom. Ma pedig a teljes csőd és a pusztulás rendszeréről beszélhetünk csak, kimondhatjuk, hogy ez a halál végletekig romlott társadalma. Emellett azt is elmondhatjuk, hogy a magyar kormány nem független (nem magyar érdekeket képvisel). Az egész költségvetésünket külföldi bankok pénzelik a tőlünk kicsalt pénzekből. Külföldi vállalatok gazdagodnak magyar földön, magyar támogatással, magyar munkavállalók nyomorából. Rég nem vagyunk függetlenek, és a magyar kormány inkább a leigázott ország helytartói tanácsának tekinthető.
Hogy a kormány mennyire magyar, arra is megkaptuk a választ. A politikusok 3%-a adott csak választ arra a kérdésre, hogy rendelkezik-e kettős állampolgársággal.
Hatodik tévedés: Emberi jogok és szabadság Magyarországon.
A politikai rendszer hivatalosan a szabadságjogokért, a szabadságért harcol, a politikusok elvileg a szabadság, a jog és az igazság bajnokai. Valójában mindent ellep a korrupció, a szabadság csak szabadosságot jelent, az embereknek ma csak meghalni van joga. A törvényhozók milliókat ítéltek éhhalálra, nyomorra és szegénységre. Viszont a kábítószer-kereskedelem, a szervkereskedés, a prostitúció virágzik. Buzi is bárki szabadon lehet. A politikusok biztosítják számunkra a jogot, hogy ilyen társadalomban élhessünk. Ezek az emberi jogok, ez a szabadság ma. A lakhatás, a megélhetés nem alapvető emberi jog a mai Magyarországon, Nyugaton meg végképp nem.
Hetedik tévedés: Szabad választások.
Ki gondolja komolyan, hogy valaha is voltak szabad választások? Egy olyan rendszerben, amelynek minden szereplője hazug és a nemzetidegen érdekeket képviseli, a választások is megrendezett színjátéknak minősíthetők. A választási eredmények összesítése egy programon múlik, amiről senki sem tudja, hogy ki írta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mostani politikai elitet senki sem választotta meg; ha meg is választottak valakit, hát biztosan nem erre a feladatra. Vagyis mást választottak, és más került be a hatalomba. Az egyik az illúzió, amit elhitetni akartak az emberekkel, a másik a kegyetlen valóság. Ha ugyanis az emberek azt kapták volna, amit megszavaztak, nem fordulnának el az emberek állandóan csalódottan a választott politikai párttól. A kedvezményezett kevesek kivételével nincs senki, aki kijelentené, hogy akire leadta a szavazatot, azt betartotta az ígéretét. Az emberek ezért soha nem valakire, hanem valami ellen szavaznak. A helyzet javításának már az illuziója sincs meg, csak az ellenkezésnek, a “sokkal rosszabb” elkerülésének.
Az emberek ígéreteket szavaznak meg, ezért ígéreteket kapnak! Ezért ábrándul ki a magyar társadalom a demokráciából, ezért csökkent 50% alá a választásokon a részvételi arány.

Kemény Gábor