A devizaalapú hitelek legnagyobb, többszörös kárvallottja, maga a magyar állam, az önkormányzatok és rajta keresztül az egyének, kicsitől nagyig, függetlenül attól, hogy rendelkeznek vagy sem e kétes hátterű hitelekkel.

Vetkőztessük le egy kicsit, ezt a deviza köntösbe bújtatott délibábot és mindenki számára világossá válik, hogy csalás-csalás hátán történt és történik a mai napig, a felügyeleti szervek, a politikai vezetés, na és persze a pénzintézetek kiváló együttműködésének köszönhetően.

Ahhoz, hogy érthetővé és megérthetővé váljon ez a folyamat, nem lehet külön kezelni az egyént, az önkormányzatokat és magát az államot, annak ellenére, hogy külön-külön kárvallottjai a devizaalapú hitelezéseknek, hiszen oda-vissza, egymásra is kihatással vannak.

Ameddig van hitelt nyújtó, addig lesz hitelt felvevő is, éppen ezért egy elfogulatlan szemszögből kell megvizsgálni a tényeket, ami nem mindig sikerül, de törekedni kell rá. Éppen ezért, nem elfogadható a bankok, illetve a hitellel nem rendelkezők részéről, azon érvelés, hogy nem volt kötelező felvenni a hiteleket. Természetesen nem, de folyósítani sem. Ugyebár, ha a bankár vagy a hitellel nem rendelkező személy konyhájában, az asztalos által, falra felcsavarozott konyhaszekrény a fejére szakad, nem valószínű, hogy elfogadja érvelésként azt, hogy minek szereltetett fel konyhabútort a falra, hiszen az sem volt kötelező, akkor az asztalosnak miért kellene elfogadnia azt az érvet, hogy nem volt kötelező számára a hitel felvétel. Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a saját termékéért és szolgáltatásáért.

Még a nagy számok törvénye, a valószínűség számítás alapján sem fordulhatna az elő, hogy egymillió ember rossz üzletet kötött és egy-két tucat bankár pedig jó üzletet kötött. Ezt az eredményt, még pohárban felrázott kocka dobással sem lehet reprodukálni. Mindez arra enged következtetni, hogy egy előre kitervelt, megfontolt szándékkal végrehajtott, összehangolt csalás sorozat következett be, a magyar állam, az önkormányzatok és a magyar állampolgárok ellen.

Mindezen súlyos kijelentések alátámasztására, mára már egyre több bizonyíték lát napvilágot. Maga a Magyar Nemzeti Bank elismerte, hogy a devizahitelek felfutási időszakában, egy mesterséges árfolyam sáv volt életben, ami annyit jelentett, hogy amennyiben a forint deviza közti viszony, valamely irányba túlságosan elszaladt volna, akkor az MNB deviza vétellel, vagy forint eladással kompenzálta azt. Mindez egy hamis képet, a valós piaci viszonyok eltakarását eredményezte a hitelfelvevők irányába, sőt maguk a hitelfolyósító intézetek, előszeretettel hivatkoztak, több évre visszamenőleges forint-deviza kiegyensúlyozott viszonyára. Holott nekik kötelezően tudniuk kellett, hogy ez a viszony nem a „szabad piac”, hanem egy mesterséges gát következménye, de erről nem tájékoztatták sem írásban sem szóban, az egyéni hitelfelvevőket, sem az önkormányzatokat.

Ennek a gátnak a „lebontása”, megszüntetése meg is történt, amiután a lakosság nagy részét és az önkormányzatokat, a devizahitelek felé terelték. Csak találgatások vannak, de pontos számadatok nem láttak napvilágot ez ügyben, ugyanis a gépkocsi hiteleket is deviza elszámolásúvá tették. Abban az időben nem is lehetett jóformán forint hitelhez jutni, még a magasabb kamat ellenére sem és itt álljunk is meg egy pillanatra.

Ezek a hitelek pontos megnevezése, devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett kölcsönök. A devizában nyilvántartott, nem azonos a deviza elszámolású hitellel és itt tettenérhető a csalás következő mozzanata. Ugyanis akkor lehetnének ezek a hitelek, deviza elszámolásúak, ha a forint folyósításokat illetve törlesztéseket, a valóságban is átváltanák, tehát egy deviza tranzakcióban vennének részt, vagy a forrásuk deviza lett volna. A bankok valójában a devizaalapú hitelezésre hivatkozva, óriási mennyiségű devizaforráshoz jutottak, az állam és a külföldi anyabankjaikon keresztül, de ezeket a deviza összegeket nem hitelezésre fordították, hanem valójában magyar államkötvényeket vettek, magas forint kamatra, miközben az önkormányzatok kötvényeit megvették forintért, de az elszámolási kötelezettségeit devizaalapúvá tették

Mivel a valóságban, a deviza átváltások nem történtek meg, így még a hatályba lévő törvényeket is megszegték a bankok, amelyek kimondják, hogy

„a fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerződések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak.”

Korábban említettem, hogy vannak akik előszeretettel, hivatkoznak arra, hogy ezen hitelek felvétele, nem volt kötelező. Nos ez is csak részben igaz, mert amíg egy magán személy szabadabban mérlegelhet, egy önkormányzat esetében teljesen más a helyzet. Ugyanis kimerítené a hűtlen kezelés fogalmát, ha egy sokkal magasabb kamatozású forint hitel mellett döntött volna. Akkor, az ép ész ellenni tettnek minősült volna, forint hitel mellett dönteni, mert úgy a politika mint a média, folyamatosan az euróra való áttérést sulykolta és az annak való megfelelési feltételek megteremtésére hivatkozva, megszorító intézkedéseket foganatosított. Vagyis ebből kiindulva, minden hétköznapi halandó, azt a következtetést vonhatta le, hogy kifejezetten rossz döntés a forint hitel választása. Mára már tudjuk, hogy mindez csak a színpadi szerep és annak kelléktára volt.

Mivel ezek a hitelek, soha sem vettek részt semmilyen deviza átváltási folyamatban, ezért deviza elszámolást sem alkalmazhatnak rájuk a bankok, a hatályba lévő törvények alapján. Annak viszont semmi akadálya, hogy devizában tartsák nyilván, de ezt kell mindenkinek megérteni, hogy a nyilvántartás nem azonos az elszámolással. Ebből nem következhet a tőke tartozás megnövekedése és itt érjük tetten valójában a következő okot, amiért ezt a csalást valakik kitervelték és véghezvitték. Ugyanis ezáltal adóelkerülést tudnak végrehajtani, amit ezer milliárdokban kell mérni és érteni. Kedves olvasó, ez is egyik oka, a 27%-os Áfa-nak és folyamatos adóterhek növekedésének, ugyanis a bankoknak, a kereskedelmi hitelintézeteknek pontosan az lenne a szerepe, hogy serkentsék a piac működését, de Magyarországon, ennek pont az ellenkezője történik. A hitelintézetek, valójában tőkét vonnak el a gazdaságtól azáltal, hogy kifosztják úgy az egyéneket, az önkormányzatokat, indokolatlan és törvénytelen követeléseikkel, valamint magát az államot, az adóelkerüléssel, ezt az elvonást kompenzálja az állam, adó növeléssel. Mi sem bizonyítja jobban, hogy törvénytelen és indokolatlan a követelésük, mint az, hogy az OTP folyamatosan megdönti, saját negyedéves bevételeinek rekordjait. Ez nem mást bizonyít, mint azt, hogy a felszámolt árfolyam különbség, bevételként realizálódik, de kiadási oldalon ez költségként nem merül fel.

Minden devizaalapú hitelt folyósító pénzintézet, ezen számításainak következtében, valójában a legsúlyosabban a magyar államot károsítja meg, ugyanis a kihelyezett hitelösszegeket, kettős könyvelésük alapján, egyszer kihelyezett majd visszakapott oldalon könyvelik el, de deviza-forint számításának alapulvételével.

Ezáltal, amikor a kölcsönöket kihelyezték, vételi és alacsony árfolyamon, majd visszafizetéskor eladási árfolyamon, annak ellenére, hogy ezáltal már egy deviza kereskedelmet is végrehajtottak aminek különbözete adóalapot kellene képezzen, úgy könyvelik el, hogy az általuk kihelyezett hitel összeget kapták vissza, tehát ezáltal adómentes. Holott ez távolról sincs így, mindez, csak a Magyarországon burjánzó korrupciónak, politikai és pénzügyi maffiának összefonódásából következik.

Ha feltételes módban, még el is fogadnánk a bank és adós közötti deviza elszámolást, az aláírt szerződésre való tekintettel. Mindez még akkor sem jogosíthatja fel a bankot arra, hogy a kihelyezett tőke megnevezésű összeg és visszakapott tőke megnevezésű összeg közötti különbséget adómentesen elkönyvelje. Például, ha kihelyezett annak idején 13 millió forintot és valaki végtörlesztett, az már 18 millió forintot fizetett vissza, a bank az öt millió forint különbözetet nem adózza le, mert arra hivatkozik, hogy a kihelyezett, egyszáz ezer CHF-nek megfelelő összeget kapta vissza, holott nem így van, mert a magyar állam határain belül ő nem végezte el a valós deviza átváltást, ami feljogosítaná az adómentességre, vagyis úgy jut nagyon komoly nyereséghez, hogy az sehol nem jelentkezik nála kamat jellegű jövedelemként, ami adókötelezettséget vonna maga után. A hitelező és adós közötti szerződés ebbéli szándéka, nem vonatkozhat, a magyar állammal szembeni kötelezettség mentesítésére, ugyanis a magyar állam nem szereplője ennek az ügyletnek.
A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsőbb vezetésének, törvényszék előtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékű adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelő eseménysorozat előidézése, előre kitervelten, csoportosan elkövetve.

Végszóként, még annyit megemlítenék, hogy fokozottan óvatos figyelemmel kell mérlegelni és kísérni, mindenki tevékenységét az igazság feltárása terén, beleértve az én tevékenységemet is, mert azt látom, hogy gombamód szaporodnak a jólfésült, magasan képzett megmondó emberek, akik messiásként hirdetik az igét és megoldást e téren, de véleményem szerint pontosan az elhomályosítást és a tisztán látás megakadályozását szolgálják.

Ugyanis két féle képpen lehet elfedni a valóságot, elhallgatással vagy elhallgattatással, illetve ha olyan sok”igazság” kimondót zúdítasz azokra, akiket meg akarsz téveszteni, hogy ne tudjon különbséget tenni az igaz és hamis között.

Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke

Kelt,Gyula 2012.02.28-án

Deviza alapú hitelek deviza nélkül,mintha deviza, mintha hitelek
Örvendetes, hogy mind többen értik meg, hogy a forintban kért, forintban folyósított és forintban törlesztett hitel az nem devizahitel, hanem forint hitel.
Az olcsó hitel mítosza rég megdőlt, hiszen állandóan nő a kamat, de nemcsak a kamat növekszik, hanem a törlesztő részlet is, sőt a törlesztési idő is nő és olyannyira elszabadult a pokol, hogy minél többet fizetsz, annál több a maradék. Egy hatalmas uzsorahitelezéssé vált a viszony.

Az is kezd világossá válni, hogy a hitelfolyósításhoz nem pénzforrás, hanem pénzeszköz kell, a forrás az nem a hitelhez, hanem a bankok fizetőképességéhez kapcsolódó törvénybeli előírások fedezetéhez szükséges, függetlenül a pénznemtől. Forint hitelhez egyébként forint kell, ha devizájuk volt, azt át kellett volna váltani, de ilyen művelet sehol sem történt. Nem, mert nem is kell ide deviza.

Az is kezd már derengeni, hogy a deviza alapú hitelek elszámolása tulajdonképpen a törlesztendő/törlesztett forintösszeg devizaárfolyam figyelembevételével történő kiszámítása, vagyis csak egy számítási művelet, ahol megint nincs egy fia deviza sem. (sőt nem is lehet másban, mint forintban törleszteni.) Ebből következően a deviza alapú hiteleknél valójában a devizaárfolyam a meghatározó alap. Vajon miért nem devizaárfolyam alapú hitel a neve?

Az is világosodik, hogy a devizában történő nyilvántartás a változó devizaárfolyam figyelembe vétele nélkül történik, és így nem kerül sor a hitelállomány értékkorrekciójára. A bank hibás nyilvántartást ad az elszámoláshoz. A hitelfelvevők túlfizetésben vannak és a követelésállomány túlzott. A hiba egyébként konkrétan a nyilvántartásban és az elszámolásnak nevezett számításkor érhető tetten.

Nagyon kevesen értették még meg, hogy a hitelviszonyt meghatározója devizaárfolyamból kettő is van: banki váltóárfolyam, HUF/CHF, és devizapáros tőzsdei árfolyam, CHF/HUF. Mivel a hitelviszonyban devizaváltás nem történik, így csak tőzsdei árfolyamról beszélhetünk. A bank egy gigantikus tőzsdei játékba vonta be tudtukon kívül a hitelfelvevőket. Nem külön a tőzsdén folyik a kereskedelem, hanem a bank közvetlen devizapáros tőzsdei játékot folytat a hitelfelvevővel, úgy, hogy ő a trend irányába, míg az a trend ellenébe fogad. Vajon ki nyer?

Mindezek után talán itt megérthetjük, hogy miért is van szükség a kockázatra való felhívásra. Azért, mert a deviza alapú hitelviszony az nem devizáról szól, a devizában történő nyilvántartás az nem valós, hanem virtuális nyilvántartás, a devizában történő elszámolás az csak devizaárfolyammal történő számítás és végül a legfontosabb: a hitel, az nem hitel, hanem hitelviszonnyal leplezett tőzsdei játék, melyhez a bank hitelt is adott. Akik még most se értik: a hitelviszonynál a kockázat a hitelnyújtójáé, a tőzsdén a kockázat a játékosé. A kockázatvállalással hitelfelvevő játékossá váltál.

Az elemzésből látható, hogy a hitelfelvevők oldalán harcoló jogászok küzdelme megalapozott. Igen, ezek a szerződések, ma már láthatóan hiányosak, megalapozatlan, meghatározatlan, lehetetlen feltételeket tartalmaznak, tisztességtelenek, uzsora jellegűek. Ezek nem is hitelek, hanem leplezett tőzsdei játékot fejeznek ki. A bankárok visszaéltek a hitelfelvevők bizalmával, kijátszották vágyaikat, csalóka racionalitásukat, kihasználták pénzügyi ismereteik hiányát, tudatlanságukat, felhasználták gazdasági és jogi erőfölényüket. Ez bizony jogilag csalás, erkölcsileg elfogadhatatlan magatartás. Mivel a pénz, a hitel a társadalmi élet meghatározó gazdasági alapja, nem tűrhetők el a törvényes látszatú törvénytelenségek, a mintha deviza, a mintha hitel, a mintha intézkedések.

Nyírmeggyes, 2012. március 3. Soltész Sándor