Az S&P két fokozattal, BBB pluszra rontotta Spanyolország hitelbesorolását, negatív kilátással, figyelmeztetve, hogy romlik a kormányköltségvetés helyzete és a bankok állami megtámogatása szükségessé válhat. A hitelminősítő a spanyol gazdaság zsugorodását várja 2012-ben és a jövő év során is, újabb kihívások elé állítva az ország vezetőit. Esther Barranco, a spanyol gazdasági minisztérium szóvivője a Reuters-nek nyilatkozva elmondta, hogy „a hitelminősítő nem vette figyelembe a spanyol kormány által életbe léptetett reformokat, amelyek komoly hatással lesznek a spanyol gazdaságra.” Az S&P szerint az eurózóna intézkedései nem voltak képesek növelni a bizalmat a gazdasági kilábalást illetően, sem pedig stabilizálni a tőkeáramlást. A monetáris uniónak meg kell találnia a módot, hogy direkt támogatást nyújtson a bankoknak, hogy ez a teher ne a kormányokra háruljon. – UK Telegraph
Az elit üzenetének lényege, a fenti és hasonló cikkeken keresztül, hogy a spanyol leminősítés csupán átmeneti bukkanó az ország gazdasági helyzetének alakulásában.
Vajon nem inkább arról van szó, hogy elkezdődött Spanyolország és vele együtt az egész EU összeomlása?
Több mint ezer esztendőn keresztül Spanyolország Európa központjának számított és sorsa meghatározta az egész kontinens helyzetét. Amerre pedig Európa halad, arra halad az egész nyugati világ.
A leminősítés tulajdonképpen a spanyol helyzet megerősítése. Önmagában nem sok hatással van az összképre, csupán a hitelfelvételt nehezíti meg.
Spanyolország gondjai azonban messze túlmutatnak a hitelfelvételi gondokon, ami egyébként lassan elképzelhetetlen méreteket ölt. A spanyol problémák mélyek és egyúttal veszélyesek, mint ahogyan a többi dél-európai PIIGS ország helyzete is.
A spanyol összeomlás kérdésében három tényező játszik fontos szerepet. Először is ott vannak a Mariano Rajoy által vezetett Populáris Párt (PP) által kieszközölt „megszorítások”. Mindössze 100 nappal Rajoy megválasztását követően ezek az intézkedések általános sztrájkhoz vezettek. A kormány állítása szerint mindössze 800.000 dolgozó vett részt az országszerte szervezett mintegy 100 tüntetésben, de a szakszervezetek szerint milliók vonultak az utcákra. A megmozdulások helyenként erőszakba torkollottak.
Másodszor a fiatalok tömegesen hagyják el az országot. A fiatalok körében jellemző 50 százalékos munkanélküliség miatt a nem megállapodottak könnyebb helyzetben vannak. Ők egyszerűen fogják magukat és elmennek. Többféle célállomás létezik, de sokan Dél-Amerikába, például Argentínában és Chilébe költöznek.
Harmadszor pedig az autonóm területeken egyre erősebb az elégedetlenség és nő a nyugtalanság. Spanyolország hihetetlen történelmének köszönhetően az ország számos etnikai szubkultúra otthona. A sokféle etnikumból „kirakott” ország szétszakadni látszik a szuverén adósságválság hatására.
Katalónia, Baszkföld, Galícia és Andalúzia saját önkormányzattal rendelkező autonóm területek és mindegyikben, de különösen a baszkoknál egyre erősebb nyugtalanság tapasztalható. Madrid fekete lyukként szippantja el a forrásokat, gyorsabb ütemben, minthogy újratermelődhetnének.
Ott van akkor még a király személye is. A spanyolok mostanában igen dühösek Juan Carlosra, aki elefántvadászatra Afrikába ruccant néhány héttel ezelőtt. Nem tudni a király miért akar elefántokra lövöldözni, de az időzítés ennél rosszabb nem is lehetett volna.
A Guardian a következőket írta az esetről:

„Miközben a munkanélküliség elérte a 24 százalékot, a megszorító intézkedések mindenki elevenébe vágnak és a gazdaság másodszor is válságba merült, a 74 éves uralkodó a médiának nyilatkozva elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni a fiatal munkanélküliek kétségbeesett helyzete miatt. Azonban egy szerencsétlen esés egy botswanai exkluzív szafari táborban, a fürdőszobába menet, egészen másról árulkodik. Az uralkodó elefánt, bivaly és egyéb különleges állatok vadászatára érkezett az afrikai országba.”

A király vadászkalandja napi 10.000 euróba (majdnem 3 millió forint) került és Szíria és Szaúdi-Arábia egyaránt szóba kerültek az utazás finanszírozóiként. Függetlenül attól, hogy ki állta a számlát, a király rosszabb időpontot nem igen választhatott volna egy bokarándulásra.
A Guardian szerint az utazás annyira feldühítette a király iránt egyébként igen elnéző spanyol sajtót, hogy azóta folyamatosan a királyi család ügyeit firtatják.
Szokatlan idők köszöntöttek Spanyolországra, a hihetetlen (és jelentősen alábecsült) munkanélküliségtől, az egyre fojtóbb megszorításokon keresztül az autonóm területek növekvő nyugtalanságáig van min rágódni. Egyelőre nem tudni, hogy Spanyolország a görögök sorsára jut-e, de a jelek nem túl bíztatóak.
Spanyolországot nem szabad Görögországhoz hasonlítani. Spanyolország, Franciaországgal és Németországgal egyetemben Európa gazdasági tengelyének fontos része, és egykor, nem is olyan régen, a világ egyik kimagasló nagyhatalma volt. Egy spanyol csőd nem kis esemény lenne. Biztos, hogy valaminek a végét és egy másik valaminek a kezdetét jelentené.
Annak a bizonyos új valaminek pedig az EU, de legalábbis az euró nem valószínű, hogy része lenne. 
 Forrás: The Daily Bell

Kiütik a spanyol gazdaságot

 

Az elmúlt hetek híreiből úgy tűnik, az uniós vezetők nem merik megvárni a görög választások eredményeit, ugyanis az elmúlt két hétben összehangolt támadás alá került a spanyol gazdaság. Kérdéses, hogy melyik oldalon volt a kiváltó ok, de jelenleg nagyhatalmi egyetértés van a spanyol gazdaság szétverésében.
Hetekkel ezelőtt napvilágot látott a hír, hogy a spanyol bankrendszert az összeomlás fenyegeti, és az ország újabb hitelt vesz fel, amit a bankok feltőkésítésére kell fordítania. A következő lépés a latin-amerikai országokon végigsöprő újabb államosítási hullám volt, ami érzékeny ponton ütötte a spanyol gazdaságot, mert olyan energetikai cégek lettek államosítva, melyek nem csak a latin-amerikai államok, hanem Spanyolország esetében is stratégiai jelentőségűek. Spanyolországnak az elektromosság és az olajimport terén is nehézségei lesznek, nem is beszélve a káoszról, amit az energetikai cégek közti egyensúly felbomlása okoz. Tegnap a spanyol részvények kezdtek zuhanórepülésbe, ugyanis az újabb hírek hallatán a magánbefektetők is menekülnek. Számos spanyol vállalatnak vannak kitettségei olyan térségekben, ahol a politikai viszonyoknak köszönhetően egyik pillanatról a másikra állami tulajdonba lehetnek véve.
Ahogy a Repsol esete is mutatja, az államosítások olyan cégeket is kiiktathatnak, melyek eltűnése a spanyol gazdasági teljesítményben is érezteti hatását. A Repsol esetében gyakorlatilag az történt, hogy a termelés 60%-át kiiktatta egy államosítás, és jelenleg úgy áll az ügy, hogy Argentína aligha fog kárpótlást adni a cégnek, mivel az piaci manipulációval jutott hozzá a privatizált argentin vállalathoz. Ez a példa elgondolkodtató volt a piaci szereplők számára, és a spanyol tőzsdén olyan pénzmozgások kezdődtek, ami újabb forráspontot teremtett. Az esetben az az érdekes, hogy a láncreakció nem közvetlenül az államosítások bejelentése után pörgött fel, arra uniós bejelentések is rátettek egy lapáttal.
A spanyol részvények árának leütése az Európai Unió érdeke is. Ugyanis Görögországban nemsokára lezajlanak a választások, ami vezető görög politikusok szerint arról is dönt, hogy Görögország kilép-e az eurózónából. Ha Görögország elhagyja az eurózónát, abban az esetben – az egyre népszerűbbé váló dominóelmélet alapján – Spanyolország a következő állomás, ami az európai gazdasági vezetést is azonnal lépésre kényszeríti. Nem véletlen tehát, hogy a spanyol részvények ára mélyrepülésbe kezdett. Valaki fel fogja vásárolni őket. És aki felvásárolja a részvényeket, az nem akar érte sokat fizetni, hanem alacsonyabb áron akarja megvenni.
Ha a spanyol bankok készpénztartaléka kínosan alacsony szintre süllyed, egyre lényegesebbé válik, hogy a stratégiai ágazatok kinek a kezében vannak. Ha az európai uniós érdekeltségek felvásárolják a leütött árú részvényeket és irányítás alatt tartják a gazdaság motorjait, Spanyolország úgy végzi mint Görögország: uniós adószedőkkel, az EKB volt munkatársával a miniszterelnöki székben.
A jelenlegi helyzet azonban felvet egy újabb kérdést. A dél-amerikai államok a lehető legjobb pillanatban kezdtek a spanyol energetikai cégek államosításába. Akármilyen mennyiségű nyersanyagról és nemzetgazdasági stratégiai vállalatokról van szó, ezekkel az államosításokkal az uniós vezetés dolgát könnyítették meg, mivel kisebb költségekkel jár a továbbgyűrűző válsághullám következőállomása, Spanyolország gazdaságának irányítás alatt tartása.
Azonban ez egy hatalmas lehetőség is Latin-Amerika nemzetei számára. Kárpótolhatják magukat azokért az évszázados sérelmekért, amit a cionista befolyás alatt lévő európai cégek okoztak valamennyi dél-amerikai nemzetnek. Argentína, Venezuela, Bolívia befolyásoló tényezővé válhat az államosításokkal, de nem az államosított cégeken keresztül. Nem. Az államosítások miatt mélypontra zuhant az európai anyavállalatok részvényeinek ára. Ha lépéselőnyben akarnak lenni, felvásárolják az olcsó részvényeket, mielőtt még az uniós pénzemberek teszik meg. Most egy olyan lehetőség teremtődött meg, amit ha Dél-Amerikai kormányai kihasználnak, és bevásárolják magukat a spanyol energiaszektorba, közvetlen sakkban tarthatják a velük szemben fellépő gyarmatosító erőket. A lehetőség adott – hogy élni fognak-e vele? Ez Argentína, Venezuela, Bolívia vezetőinek bölcsességén múlik.
Molnár István