2012. április 01.

Sokszor elgondolkoztam ezen a kérdésen: hogyan lehet teljes mértékben helyreállítani az ember által barbár módon felforgatott erkölcsi és társadalmi rendet? A bibliai kinyilatkoztatás fényében elmélkedve arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez csak az igazságosság és a megbocsátás együttes érvényesülése által lehetséges. Az igazi béke tartóoszlopai az igazságosság, és a szeretetnek az a sajátos formája, amely a megbocsátásban nyilvánul meg.
2012. április 02.
A megbocsátás összeegyeztethetetlen a haragtartással és a bosszúvággyal, de nem az igazságossággal. Az igazi béke valójában az „igazságosság műve” (vö. Iz 32,17)
2012. április 03.
Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül.
2012. április 04.
Az igazságot mindig szeretettel kell gyakorolni.
2012. április 05.
Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.
2012. április 06.
Az embernek semmi másra nincs olyan nagy szüksége, mint Isten irgalmasságára – erre a könyörülő, együtt érző szeretetre, amely emberi gyengeségünkből Isten szentségének végtelen magaslatai felé emel bennünket.
2012. április 07.
Jézus számára a legfontosabb feladat az volt, hogy megmutassa az embereknek az Atyát, az Ő irgalmát és szeretetét.
2012. április 08.
Próbáljunk meg elfogulatlanul gondolkodni: mehetett volna még tovább Isten a leereszkedésben, az emberhez való közeledésben…? Bizonyos értelemben, Isten már túlságosan is sokat tett! Krisztus talán nem lett „a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság”? (vö. 1Kor 1,23) Az ember már nem volt képes elviselni az ilyen fokú közelséget, s elkezdett tiltakozni.
2012. április 09.
Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből.
2012. április10.
Az emberi szabadsággal szemben Isten „gyenge” akart maradni.
2012. április 11.
Isten terveiben nincsenek véletlenek.
2012. április 12.
Isten nagyon jól ismeri teremtményeit! Tudja, hogy szeretetének mind nagyobb megnyilvánulása végülis fölébreszti a bűnösben a bűn utálatát.
2012. április 13.
Krisztus, az élő Isten Fia emberként is szól az emberekhez: beszél az élete, embersége, igazság iránti hűsége és mindeneket átölelő szeretete. Beszél kereszthalála, fájdalmának és magányának mérhetetlen nagysága is. Az Egyház pedig állandóan megemlékezik kereszthaláláról és föltámadásáról, s éppen ez a megemlékezés jelenti mindennapi életének lényegét.
2012. április 14.
Minden hívőnek tanúságot kell tennie a világ előtt Jézusnak, a mi Urunknak feltámadásáról és életéről, és az élő Isten jelévé kell válnia.
2012. április 15.
Az evangélium nem ígér könnyű sikereket. Senkinek nem ígér kényelmes életet. Igényekkel lép fel.
2012. április 16.
A keresztény ember győzelemre hivatott krisztusban. Ez a győzelem elválaszthatatlan a nehézségektől, sőt a szenvedéstől is, ugyanúgy, ahogy Krisztus feltámadása elválaszthatatlan a kereszttől.
2012. április 17.
Nem funkcionáriusokra, ügyintézőkre, vállalkozókra van szüksége az Egyháznak, különösen ma nem, hanem „Krisztus barátaira”, akik mindenkit befogadó önzetlen szolgálatukkal tanúságot tudnak tenni a szeretetről.
2012. április 18.
Amikor az úr Asztalához járulunk, hogy az Ő testével táplálkozzunk, nem maradhatunk közömbösek azokkal szemben, akiknek asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér.
2012. április 19.
Napjainkban sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, áldozatkész, igazán szegény és önzetlen papokra van szükség.
2012. április 20.
Krisztus szent ügyének szolgái! Az Egyház sorsa nagymértékben tőletek függ azokon a területeken, amelyeket lelkipásztori gondjaitokra bíztak. Ez megköveteli tőletek, hogy mélységesen tudatosítsátok magatokban, milyen hatalmas küldetést kaptatok, és feltétlenül igyekezzetek megfelelni annak minden helyzetben.
2012. április 21.
Legmélyebb valóságában minden papi hivatás nagy titok, ajándék, mely végtelenül felülmúlja az embert. Mi papok, mindannyian nagyon határozottan tapasztaljuk ezt egész életünkben. Ezzel a mérhetetlenül nagy ajándékkal szemben szüntelenül érezzük saját kicsinységünket, hiányosságainkat. A hivatás az Isteni kiválasztás titka.
2012. április 22.
A missziós tevékenység elsősorban: tanúságtétel és kisugárzás.
2012. április 23.
A hit a továbbadás révén erősödik!
2012. április 24.
Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy „Ne féljetek!”, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert.” Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adat oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásnak ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félni lehetne vagy kellene.
2012. április 25.
Ó, Urunk, aki föltámadtál és élsz, te vagy az Egyház és az emberiség mindig új reménye, te vagy az ember és a történelem egyetlen és igaz reménye; te vagy „köztünk a dicsőség reménye” (Kol 1,27) már ebben az életben és a halálon túl. Benned és Veled el tudunk jutni az igazságra, értelme van a létünknek, lehetséges a közösség, gazdagsággá válhat a különbözőség. Az Ország hatalma már működik a történelemben és segíti az ember városának építését, a szeretet örök értéket ad az emberiség erőfeszítéseinek, a fájdalom üdvözítővé válhat, az élet le fogja győzni a halált, a teremtés részesedni fog Isten fiainak dicsőségében.
2012. április 26.
Az Egyháznak minden korban, de különösen ma, elsődleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa, hogy minden ember segítsen abban, hogy a mindennapi életben észrevegye a Jézus Krisztusban történt megváltás nagyságát.
2012. április 27.
Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentségében.
2012. április 28.
Krisztus a Testévé és Vérévé változtatott kenyér és bor egyszerű színei alatt velünk járja az élet útjait, mint erősségünk, útravalónk, és mindenki számára a remény tanúivá tesz bennünket. S ha e misztérium színe előtt az értelem megtapasztalja is a maga korlátjait, a Szentlélek kegyelmével megvilágított szív meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell elmerülnie az imádásban és a határtalan szeretetben.
2012. április 29.
Az Egyház az eucharisztikus Krisztusból él, belőle táplálkozik, tőle nyeri világosságát. Az Eucharisztia a hit misztériuma, és ugyanakkor a „világosság misztériuma”. Valahányszor az Egyház ünnepli, a hívők bizonyos módon átélhetik a két emmauszi tanítvány élményét: „Megnyílt a szemük és fölismerték őt a kenyértörésben” (Lk 24,31).
2012. április 30.
Fiatal Barátaim, szeressétek Krisztust, és szeressétek az Egyházat! Szeressétek Krisztust, ahogyan Ő szeret benneteket! Szeressétek az Egyházat, ahogyan Krisztus szereti! És ne felejtsétek, hogy az igazi szeretet nem szab feltételeket, nem latolgat, nem rója fel a hibákat; egyszerűen csak szeret. Hogyan is vállalhatnátok felelősséget egy olyan örökségért, amelyet csak részben fogadtatok el? Hogyan vehetnétek részt valaminek az építésében, amit nem szerettek teljes szívvel?
2012. május 01.
A munkáskörnyezetben eltöltött négy év a Gondviselés ajándéka volt számomra. Az életemnek e szakaszában szerzett személyes tapasztalatom megfizethetetlen. Többször hangsúlyoztam, hogy talán fontosabbnak és értékesebbnek tartom egy doktorátusnál is, ami persze nem jelenti azt, hogy nem értékelem nagyra az egyetemi diplomákat.
2012. május 02.
Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. Kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, Krisztus édesanyjára!
2012. május 03.
Isten a Fiú megtestesülésének fönséges eseményét egy asszony szabad és tevékeny szolgálatára bízta. Ezért mondhatjuk: ha a nő Máriára emeli tekintetét, benne felfedezheti, hogyan élheti méltóan női mivoltát és hogyan bontakoztathatja azt ki. Az Egyház Máriára tekintve, bármely nő arcán meglátja annak a szépségnek a ragyogását, amely visszatükrözi a legmélyebb érzéseket, amelyekre az emberi szív képes: a feltétel nélküli önátadásra kész szeretetet, a legmélyebb fájdalmakat is elviselő lelki erőt, a határtalan hűséget, a fáradhatatlan buzgalmat és azt a képességet, amely vigasztaló és bátorító szavakba tudja önteni a legmélyebb együttérzést.
2012. május 04.
A nő a rábízott feladat tudatában tud erős lenni; erős, mert Isten rábízta mindig és mindenütt az embert, még akkor is, ha társadalmilag hátrányos helyzetben kellett élnie. Ez a tudat és ez az alapvető hivatás emlékezteti a nőt Istentől kapott méltóságára, ez teszi őt erőssé és szilárdítja meg hivatását.
2012. május 05.
Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.
2012. május 06.
Az anya elfogad és magában hordoz egy másik embert, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nő fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az alapvető többlet, amit az Egyház és az emberiség a nőktől elvár.
2012. május 07.
Hála neked, asszony, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan biztos pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.
2012. május 08.
„Íme a te Anyád” (Jn 19,27) Jézus halála előtt a legdrágább kincsét ajándékozta János apostolnak: Édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai voltak ezek, ezért magasztos, mintegy lelki végrendeletét kifejező szavak.
2012. május 09.
Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.
2012. május 10.
Ma Krisztus kifejezetten azt kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát a „házatokba”, fogadjátok őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok Tőle az odahallgatás belső készségét; azt az alázatos és nagylelkű magatartást, amely annyira jellemző volt Rá, aki elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki a maga anyai szolgálatával nevel és formál benneteket mindaddig, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek.
2012. május 11.
Egy ember szeretetére – különösen pedig az anya szeretetére – a bizalom a legszebb válasz. Krisztus tanítványának életében a máriás jelleg különösen abban nyilvánul meg, hogy gyermeki bizalommal fordul Isten anyjához, annak a végrendeletnek megfelelően, amit Krisztus a Golgotán adott.
2012. május 12.
„Tegyetek meg mindent, amit mond” (Jn 2,5) – ezek a szavak azt jelentik: hallgassátok Fiamat, Jézust, kövessétek útmutatásait és bízzatok Benne. Tanuljatok „Igent”-t mondani Istennek életetek minden helyzetében. Olyan bátorító üzenet ez, amelyre mindannyiunknak szükségünk van. „Tegyetek meg mindent, amit mond”. E szavak által Mária mindenekelőtt saját életének legmélyebb titkát tárta fel előttünk. E szavak mögött ő maga áll. Az ő egész élete valóban egyetlen nagy „Igen” az Úr szavára.
2012. május 13.
Az ember rendes körülmények között családban jön a világra, s mondhatjuk, hogy emberi létéhez szüksége van a családra. Ha a család hiányzik, a világra jövő személyben fájdalmas hiány támad, amelyet teherként hordoz egész életében.
2012. május 14.
„Atyádat és anyádat tiszteld” – halljuk Isten negyedik parancsolatában. Ám ahhoz, hogy a gyermekek tisztelhessék saját szüleiket, a szülőknek, mint Isten ajándékaira kell tekinteniük gyermekeikre. Igen, minden gyermek Isten ajándéka. Előfordulhat, hogy nehezen elfogadható, mégis mindig felbecsülhetetlen értékű egyedi ajándék.
2012. május 15.
A gyermek neveléséhez nemcsak áldozatokra van szükség. Fontos a bölcsesség is – hogy áldozatos törekvéseinkkel az igazi szeretetre neveljük őket. Az igazi szeretetre nevelünk akkor is, ha a gyermek elé követelményeket állítunk; de ezt csak akkor tehetjük eredményesen, ha szeretjük őket. És csak akkor, ha magunkkal szemben is képesek vagyunk követelményeket állítani.
2012. május 16.
Apám csodálatos ember volt. Gyermek-és ifjúkorom csaknem minden emléke hozzá fűződik. Az őt ért csapások mérhetetlen lelki mélységeket tártak fel benne, bánata imává nemesedett. Annak puszta látványa, ahogyan letérdelt, meghatározó volt fiatal éveimre.
2012. május 17.
A gyermekkori emlékek nagyon fontosak. Azt is mondhatjuk, hogy az életben minden a családtól függ, az iskolától, a szülőktől és a testvérekről, az iskolatársaktól; természetesen fontos az egyházközség is, a különböző ifjúsági szervezetek.
2012. május 18.
A család eredeti modelljét Istenben kell keresni, életének szentháromságos misztériumában.
2012. május 19.
Az egyház vallja, hogy a házasság, mint a házastársak szövetségének szentsége „nagy misztérium”, mert benne fejeződik ki Krisztus jegyesi szeretete Egyháza iránt (vö. Ef 5,25-32).
2012. május 20.
A modern racionalizmus nem viseli el a misztériumot. Nem fogadja el az ember, a férfi és a nő misztériumát, s azt sem akarja elismerni, hogy az ember teljes igazságát Jézus Krisztus nyilatkoztatja ki. Különösen nem tűri az Efezusi levél által hirdetett „nagy misztériumot”, és gyökerében támadja azt.
2012. május 21.
Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek.
2012. május 22.
A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretetlenség ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.
2012. május 23.
Nagyon kérem azokat, akik a családok lelkipásztori gondozásával foglalkoznak, hogy meggyőződéssel terjesszék a rózsafüzér imádkozását!
2012. május 24.
Szentolvasót imádkozni a gyermekekért, s még inkább velük együtt; kiskoruktól ránevelni őket az „imádságos megállás” mindennapos gyakorlatára – kétségtelen, hogy nem old meg minden problémát, de nem lebecsülendő lelki segítséget igenis jelent.
2012. május 25.
A történelem jelen szakaszában, amikor a családra rengeteg torzító és megsemmisítő erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a családok állapotával, sürgős és égető feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; védelmezve e terv eredeti gazdagságát és emberi, illetve keresztény fejlődését.
2012. május 26.
Ma – a házastársi- és családi élet súlyos kérdéseinek megoldását őszinte szívvel kereső férfiaknak és nőknek – gyakran kínálnak föl olyan csábító képeket és megoldásokat, amelyek az igazságot, és az emberi személy méltóságát is különféle módokon sértik. Ezeket igen sokszor a hatásos, széles körben elterjedt tömegkommunikációs eszközök segítségével terjesztik, s így az ember szabadságát és tárgyilagos ítéletalkotását komoly veszélybe sodorják.
2012. május 27.
A bajok forrása gyakran a szabadság rosszul értelmezett fogalma, amely szerint a szabadság nem azt a képességet jelenti, amelynek birtokában az ember képes megvalósítani Isten tervét a házasságra és a családra vonatkozóan, hanem oly erőnek tekintik, amely nincs alávetve semminek, és önszeretetből nemegyszer mindenkivel szemben a maga kényelmét keresi.
2012. május 28.
„A bűn visszaélés azzal a szabadsággal, amelyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják Őt és egymást” (KEK 387); a keresztségben kapott isteni élet visszautasítása, az igaz szeretet elutasítása. Az embernek ugyanis megvan az a félelmetes hatalma, hogy akadályozhatja a jót ajándékozó Isten akaratának érvényesülését.
2012. május 29.
A megfeszített Krisztus nyilatkoztatja ki a szabadság igazi értelmét, mert a teljes önátadásban éli meg a teljes szabadságot, és arra hívja tanítványait, hogy az Ő szabadságában részesüljenek.
2012. május 30.
A házasság életszentségre vezető út akkor is, ha keresztúttá válik.
2012. május 31.
Az irgalmas szeretetre leginkább azoknak van szükségük, akik egymás közvetlen közelében élnek: a házastársaknak, a szülőknek, és gyermekeknek, a barátoknak; de nem szabad hiányoznia sem a nevelésből, sem a lelkipásztori munkából.
2012. június 01.
Az egész emberi élet együttlétezés: a mindennapi életben a TE és az ÉN, az abszolút és a véges dimenziójában pedig a TE és ÉN együttlétezése.
2012. június 02.
A fiatalság az emberi élet személlyé válásának az időszaka, egyben pedig a közösségi emberré válás ideje is. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt tudják, hogy másokért és másokkal kell élniük, tudják, hogy életüknek akkor van értelme, ha ajándékká válik a felebarát számára.
2012. június 03.
A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra, meg kell tanítani nekik a szeretetet. A szeretetet ugyan nem lehet megtanulni, mégis azt kell mondanunk: nincs még egy dolog, amit ennyire kellene tanulni!
2012. június 04.
Minden férfi és minden nő önmaga őszinte elajándékozásával valósítja meg önmagát teljesen, a házastársaknak pedig a házastársi egyesülés nyújtja ennek egészen sajátos megtapasztalását. ekkor ugyanis a férfi és a nő férfiasságuk és nőiességük „igazságában” kölcsönös ajándékká válnak. A házasságban az egész élet ajándékozás.
2012. június 05.
Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.
2012. június 06.
A bűnös vágy által az ember birtokba akar venni egy másik emberi lényt.
2012. június 07.
A fiatalokban a jónak és a kreativitásnak óriási lehetősége rejlik.
2012. június 08.
Minden fiatalban, még a társadalom perifériájáról származó vagy egyenesen züllött személyiségben is megvannak a jó csírái, amelyek – megfelelő ösztönzés mellett – képesek őt a hit és a becsületes élet útjára vezetni.
2012. június 09.
Az embernek feltétlenül szüksége van arra a tudatra, hogy szeretik, öröktől fogva szeretik és kiválasztották.
2012. június 10.
Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha nem kap, nem talál szeretetet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja.
2012. június 11.
A szeretet szép. A fiatalok valójában a szépet keresik a szeretetben, azt akarják, hogy az ő szeretetük szép legyen. Ha engednek is a gyengeségnek, ha olyan viselkedési modelleket követnek is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk „botrányosnak”, szívük mélyén mégis szép és tiszta szeretetre vágynak.
2012. június 12.
Minden nevelőnek, szülőnek, de lelkipásztornak is szeretnie kell azt, ami a fiatalság lényege.
2012. június 13.
Az igazi nevelő részt vesz a fiatalok életében: érdeklődik problémáik iránt, igyekszik megismerni nézeteiket…
2012. június 14.
A fiataloktól függ az Egyház és a társadalom jövője.
2012. június 15.
A fiatal életében rendkívüli az a nap, amikor meggyőződik arról, hogy Krisztus az egyetlen barát, akiben nem csalódik, akire mindig számíthat.
2012. június 16.
Adjatok hálát az Úrnak mindazokért, akik életetek során segítségetekre voltak!
2012. június 17.
Kik a fiatalok? Mit akarnak? Mire törekszenek? Nehéz kérdések ezek, ám kikerülhetetlenek, olyan kérdések, amelyekkel minden nevelőnek szembe kell néznie.
2012. június 18.
A fiatalság nem átmeneti kor, hanem a kegyelem által a személyiség kialakítására adott idő.
2012. június 19.
A fiatalok azt akarják, hogy foglalkozzanak velük, hogy valaki megmondja nekik, mi a jó és mi a rossz.
2012. június 20.
Amikor a lelkiismeret a „lélek világos szeme” (vö. Mt 6,22-23) „a jót rossznak és a rosszat jónak” (Iz 5,20) mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.
2012. június 21.
A fejlett országokban néha erőteljes propaganda folyik a tisztán haszonelvű értékek mellett, az ösztönök féktelen kiélésére, és az élet kiélvezésére serkentve. Ez az ember számára megnehezíti, hogy felismerje és elfogadja az emberi lét értékeinek helyes sorrendjét.
2012. június 22.
A nevelőnek különösen nyitottnak kell lennie a különböző kulturális értékekkel és intézményekkel szemben, ezen kívül pedig folytonosan el kell mélyítenie tudását a különböző tudományágak területén.
2012-június 23.
Ma sok ideológia és kulturális áramlat kínálja magát, boldogságot, sikert és szabadságot ígérve. Ám egyik sem képes megjelölni az élet valódi célját.
2012. június 24.
Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját életének értelmét.
2012. június 25.
Az elsődleges és alapvető kulturális érték kétségkívül maga a lelkileg érett – vagyis a teljes körű nevelésben részesült – ember, aki maga is képes nevelni önmagát és másokat.
2012. június 26.
A Szentlélek mindig új utakat mutat, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket.
2012. június27.
Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.
2012. június 28.
A régi elv: contemplata aliis tradere (továbbadni az elmélkedés gyümölcseit) napjainkban is időszerű és éltető. Elsősorban azt érinti, aki átad: az Ige hirdetőjét és szolgáját. Ugyanis egyedül és kizárólag csak a „contemplata”-t áll jogában átadni; azt, amit átelmélkedett: az átimádkozott gondolatait.
2012. június 29.
Az Evangéliumban a Feltámadt Krisztus egyetlen kérdést intéz Péterhez: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?”(Jn 21,16). Jézus ebben a Péter egész életét meghatározó kérdésben nem afelől érdeklődik, milyen talentumai, képességei, adottságai vannak. Még csak nem is azt kérdezi attól, aki nemrég elárulta Őt, vajon mostantól kezdve már hű marad-e Hozzá, számíthat-e arra, hogy többet nem bukik el. Egyetlen lényeges dolgot kérdez tőle, amire a hivatását alapozhatja: Szeretsz-e engem? Krisztus ma mindannyiótokhoz ugyanezzel a kérdéssel fordul: Szeretsz-e engem? Nem kívánja tőletek, hogy tömegekhez szóljatok, szervezeteket irányítsatok, vagyonokat kezeljetek. Azt kéri tőletek, hogy szeressétek Őt! Minden egyéb majd ebből fakad. Az a döntés, hogy Jézus követőivé válunk, nem azt jelenti, hogy azonnal tennünk vagy mondanunk kell valamit, hanem mindenekelőtt azt, hogy szeretjük Őt, Vele vagyunk, fenntartások nélkül befogadjuk Őt az életünkbe.
2012. június 30.
A jó nevelőnek nyitottá kell tenni tanítványait az abszolút értékek fel, és meg kell tanítania őket arra, hogy az egész életet és történelmet Krisztus nagy és gazdag Misztériumának fényében szemléljék.