A cigány népesség száma egy 1941-ben készült népszámlálás szerint 27 ezer fő volt. 1949-ben 37 ezer, 1960-ban pedig 56 ezer cigányt regisztráltak a népszámlálásokon. Ezeket a számokat több okból kifolyólag nem fogadhatjuk el hiteles adatnak, de ha mégis így teszünk, azt az összefüggést megállapíthatjuk, hogy a cigány lakosság 19 év alatt megduplázódott Magyarországon. Ezek az arányok némi rálátást nyújtanak a cigányság szaporaságára, de a valós adatok soha nem látnak napvilágot, mivel azok nyilvánosságra jutása a mindenkori hatalom érdekeivel ellentétes. Az 1990-ben végzett népszámlálás eredményei alapján akkor 142 ezerre volt tehető a magyarországi cigány lakosság száma. A KSH 2001-es népszámlálásának eredményei is 190 ezres cigány lakosságot említenek.
A cigánysággal foglalkozó szociológiai kutatások általában jóval nagyobb népességszámot közölnek, mint a hivatalos statisztika. (Ennek okairól a későbbiekben) A Kemény István által végzett kutatások alapján rengeteg becslést végeztek már, ezek többnyire 450 ezerre teszik a magyarországi cigány lakosság számát a 90’-es évek elején, ami 45%-os növekedés az 1971-ben mért 320 ezerhez képest. Az ekkor mért növekedés alapján szintén elmondható (nagy vonalakban), hogy a cigány lakosság létszáma generációnként duplázódik. 1993 végén az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer keretében végzet felméréseket követően a KSH 393 715 főben állapította meg a cigányság lélekszámát.
A ’70-es évek óta elvégzett szociológiai kutatások többnyire 3,2-3,5 közé teszik a cigányság termékenységi rátáját, vagyis egy átlagos cigány család esetében a három gyermek az alsó határ, de minden második esetben (3,5) négy gyermek van a családban. Ez alapján szintén kijelenthetjük, hogy a cigányság száma generációnként duplázódik, hiszen a cigányság esetében egy generáció rövidebb időszakot jelent, mint a magyarság esetében. A magyar lakosság körében az első gyermek vállalásakor jellemző átlagos életkor 29,3 év. A cigány lakosság gyermekvállalási hajlandóságáról nincsenek ilyen pontos adatok, de miközben a KSH az adatfelvétel során 15 éves cigányok kapcsán még gyermekről beszél, nem ritka a szülés 13-15 éves lányok esetében. Hogy a cigányság lélekszáma generációnként megduplázódik, az a gyakorlatban annyit jelent, hogy ami a magyarság számára egy generáció, mire egy magyar nő egyáltalán elgondolkozik a gyermekvállaláson, annyi idő alatt a cigány nőnek már 2 gyereke van.
A KSH utoljára 2001-ben kérdezhetett rá a származásra, azt követően államilag letiltották a faji viszonyok alakulásának további figyelemmel kísérését. Ez annak tudható be, hogy a hatalom szembesült azzal az időzített bombával, ami a Magyarországra betelepülő zsidóság számára fennálló magyarkérdést minden külső beavatkozás nélkül megoldja. Az elmúlt tíz évben a cigány lakosság számáról aligha látott napvilágot hiteles (nagyságrendű) adat, leszámítva azon cigány „értelmiségiek” mondatait, akik másfél-kétmilliós cigányságról beszélnek. Ha a cigány lakosság száma generációnként duplázódik, akkor pedig a 90’-es évek elején mért 450 ezres cigányság 2008 környékére átlépte az egymilliót.
A KSH 2001-es adatai alapján a cigányság és a magyarság korfája közt is éles eltérés mutatkozik. A magyarországi cigányság mintegy 85%-a biológiailag gyermekvállalásra alkalmas korú, a magyar lakosság esetében ez 66,7%. A rendszerváltás óta a magyar lakosság esetében a születések száma közel megfeleződött, a cigányság esetében pedig megduplázódott! Ez két dolgot jelenthet: vagy a cigány nők dupla annyi gyermeket vállalnak, mint egy generációval ezelőtt, vagy azt, hogy egy generáció alatt a cigányság száma megduplázódott. Miközben az országban „dúl a rasszizmus”, közben két nagy gazdasági válság is volt, ami a cigányság termékenységi mutatójára láthatóan nem volt hatással. 2008-ra a cigányság lélekszáma átlépte az egymilliót, ami a szaporasági mutatók alapján a 2020-as évek elejére kétmilliós, a 2030-as évek végére négymilliós cigány lakosságot jelentene Magyarországon.
A cigányság korfája 2001-ben olyan mértékű népességrobbanást vetített előre, ami a hatalmat arra ösztökélte, hogy törvényileg tiltsa a faji viszonyok nyilvántartását és az ezzel kapcsolatos kutatásokat. A magyarság korfája azonban a lakosság gyors megfogyatkozását vetítette (és vetíti) előre.
A demográfiai előrejelzések hazudnak, mert a népesség fogyását ellensúlyozza a bevándorlók tömege, és a cigányság szaporasága statisztikailag ellensúlyozza a magyarság megfogyatkozását, ami azt eredményezi, hogy az összlakosság nem fog nagymértékben megfogyatkozni. Ugyanis azt, hogy egy népesség mennyire szapora, nem az összlakosság száma határozza meg, hanem a szülésre alkalmas nők, a potenciális anyák összlakossághoz viszonyított aránya. A magyarság esetében jelenleg a 18 és 49 közötti nők száma 2.201.459, de nem ez, ami meghatározó. A biológiai értelemben legtermékenyebb korban lévő nők (16-27) száma jelenleg mintegy 730 ezer. A most 6-17 éves lányok száma alapján ez tíz év múlva már csak 585 ezer, ami közel 20%-os csökkenés.
A KSH a bevándorlási adatokat is hozzáadja az összlakosság korfájához, ami a probléma élét nagymértékben tompítja, arról nem is beszélve, hogy az összlakossághoz mérten a cigányság most 12,5%-os kisebbséget jelent. Az országban 2010-ben mintegy 200 ezer bevándorlót tartottak nyilván, azóta pedig újabb 200 ezer idegen kapott magyar állampolgárságot úgy, hogy az névváltoztatással járt, vagyis feltehetőleg nem külhoni magyarról van szó. A magyarországi zsidóság lélekszámát pedig 80-200 ezer közé tették a kettős állampolgárság engedélyezése előtt (szerintünk jóval több, de ez más kérdés). Ez így összességében azt jelenti, hogy 800 ezer potenciális anyából 150 ezer nem magyar.
A ’90-es évek elején (ameddig a rendszerváltást követően rendet nem tettek ezen a téren) a születési adatok nyilvántartásából tudható volt, hogy az élveszületések felét cigányok tették ki. Alig néhány éve nagy vihart kavart, mikor nyilvánosságot kapott néhány becslés, miszerint az iskolarendszerbe belépő diákok fele már cigány. Ezt az arányt a többség gondolkodás nélkül túlzásnak nevezi, pedig a számok önmagukért beszélnek. A magyarországi összlakosságon belül átlagosan 23% a gyermekvállalásra alkalmas korban lévő nők aránya. A cigányságnál ez meghaladja a 40%-ot, ami azt jelenti, hogy a cigány lakosságon belül most van közel 500 ezer potenciális anya. Miközben a magyar összlakosságnak négyszer ennyi – de ebből le kell vonni a félmillió cigány nőt, majd végiggondolni, hogy miközben a cigányságon belül csak harmadannyi termékeny korban lévő nő van, háromszor annyi gyermeket vállalnak, mint az átlag magyar. Máris ott tartunk, hogy a születések felét a cigányok teszik ki.
Csakhogy az összlakosság nem a magyar lakosságot jelenti, hanem a magyar lakosságot és a zsidókat, és a bevándorlókat – vagyis a cigány lakosságon belül gyakorlatilag több potenciális anya van, mint amennyivel a magyarság bír.
Tíz év múlva – (a KSH adatai alapján) lesz ebben az országban 2.131.724 gyermekvállalásra alkalmas korban lévő nő. Ha a cigány lakosság száma az eddigi ütemben növekszik és növekedni fog, 2030-ra minden második 50 alatti nő cigány lesz – háromszor, négyszer akkora gyermekvállalási hajlandósággal, mint a magyarok esetében…

Molnár István