Egész egyetemes történelmünk, felháborító, sőt égbekiáltó gazságaival megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az emberi faj (legalábbis ami a nagy többséget illeti) távol áll attól az evolúciós szinttől, ami számára és élő környezete (az ökológiai rendszer) számára is egyaránt ideális lenne. Az idea ismert, csak éppen „senkit” sem érdekel, mert nem fűződik hozzá érdek. Abban a pillanatban viszont, ahogy érdekeltté lesz téve, azonnal érdeklődővé válik majd minden érintett.
Ma, az emberiség túlnyomó része olyan hamis érdekek által manipulált tudattal, s torz személyiséggel rendelkezik, mely nem képes hitelesen értékelni, sem magasabb szintre fejlődni. Természetesen nem az iskolázottság fokára, vagy a 21. századi civilizációs normáknak megfelelő képzettségre gondolok, hanem valami ettől sokkalta fontosabbra. Ez a valami, pedig nem más, mint bölcs előrelátás, őszinte helyzetértékelés és lelki fejlettség, ami egy másfajta (szerintem magasabb szintű) tudatállapotból fakad. Ebből az állapotból lehet csak továbblépni a következő, még magasabb szintre.
Ha az emberiség többsége rendelkezne az úgynevezett „Krisztus tudattal”, a Jézusban először, elsőként megszületett tudatossággal, ez esetben még talán értelme és pozitív eredménye is lehetne a demokratikus berendezkedésű társadalmakban lehetővé tett szavazásoknak.
Szép dolog a szabadság, kérdés hogy mikor érik rá meg az ember. Ha ugyanis a lelki és szellemi érettség előtt biztosítjuk a választás szabadságát, akkor bizony pontosan oda jutunk, ahol jelen pillanatban állunk. A part végére, ahol, talpunk alól egyszerre csak eltűnik a talaj!
Nincs aljasabb és istentelenebb annál, mint a fokozatosan szenvedélybeteggé (és így függővé) tett társadalmat álságos módon szavaztatni arról, kíván-e élni a demokratikus, többségi jogon szerzett élvezet hajszolás, egyébként természetellenes és egyben önpusztító lehetőségével! Kétség nem férhet hozzá, válaszuk igen lesz. Az „étvágycsinálók” pedig, akik az eredményes befolyásolás által irányítják és „építik” jelenünket, jövőnket, minden áron el akarják hitetni velünk, hogy a demokráciában sok egyébbel együtt (mint szabad embereknek) ez is mind, törvényesen jár. Arról felejtenek csak el tájékoztatni, hogy mi az az ár, melyet mindezért meg kell majd fizetnünk, mégpedig kollektíven, tehát annak, a demokrácia írott szabályai szerint figyelmen kívül hagyható kisebbségnek is, mely történetesen ehhez nem adta beleegyezését, támogató szavazatát.
Mivel ugyanannak a természetnek vagyunk eltartottjai és megtűrtjei, nekünk, kisebbségi sorsra jutottaknak is osztoznunk kell az esztelen többség tragikus sorsában, pokolra szállásában. Tetszik, vagy nem, az emberiség különféle nációi ugyanabban a cipőben járnak, együtt kell majd hordoznunk keresztjét közös megpróbáltatásainknak. Mindez persze semmiképp sem minősíthető igazságosnak (annál inkább demokratikusnak), és éppen ez az, amiért el kell tűnnie a mostanra leszerepelt demokráciának, hogy helyét átadhassa a Teokráciának, az Igazság Uralmának. Ehhez azonban, a megbocsátás kegyelme előtt még vezekelnünk kell!! Azoknak is, akik csak passzív szemlélői, vagy kiszolgáltatott áldozatai voltak a jelenleg még működő világrendnek!
Túlpörgött, és az emberiség számára már szabályozhatatlanná vált civilizációnkban rövidesen kiderül majd, hogy amit áldásosnak ítéltünk, s gyermekeink számára is (mint folytatásra érdemest) megjelöltünk, okozza legemlékezetesebb kudarcunk, s újabb, három nemzedék által is megélendő szenvedésünk. Furcsa ellentmondásként van jelen napjainkban a felgyülemlett és alkalmazott tudás, valamint az ettől jól megkülönböztethető, és oktalan mód mellőzött bölcs előrelátás. Istentől elvadult világunk hajszolt embere ma is (mint mindig) olyan trendeket és téveszméket követ, melyek közül egy sem igazolható az Isten Teremtési Törvényei szerint, holott, csakis ezek mindenhatók és örökérvényűek.
Korunk embere mesterfokon sajátítja el röpke élete során az önzést, melyhez, ha esztelenség párosul, megtermi sok ezernyi romlott gyümölcsét. Had említsek ezekből néhány, az Isten által elgondolt, s angyalai (teremtő eszközei) által létrehozott élővilágunk elpusztítására kiválóan alkalmas, tipikusan emberi viselkedést.
Környezetromboló ipari tevékenység, fegyveres konfliktusok ismétlődő kirobbantása, nukleáris energia békés és hadászati célú alkalmazása, természetidegen anyagok rendszeres használata a lakókörnyezetünkben és a háztartásokban, gépjárművek használata a szabadidős és a szórakoztató tevékenységekben, valamint a szükségletet többszörösen meghaladó, s helyette az igényeket szem előtt tartó, pazarló életvitel. Ezen, az ostobaság ékes bizonyítékaként tetten érhető eltévelyedésen már csak egyetlen gyógykezelés segíthet, az a drasztikus válaszlépés, melyet a természet erőinek (a 4 elemnek, mint a „végső idő” apokaliptikus lovasai közül valóknak) féktelen tombolása valósít meg.
Jelenünk és jövőnk szervezői, közös sorsunk tanult (pontosabban ki-tanult) irányítói rendszeresen összejönnek Földünk valamely zugában, hogy ország-világ előtt kinyilatkoztassák, miszerint a fejlődés és a jólét fenntartható. Teszik ezt oly öntelten, hogy az már önmagában is istenkísértés, nyílt hadüzenet az Örökkévaló jóakarata ellen! Valóban fenntartható e fejlődésnek titulált esztelenség, mely szerintem hatékony öngyilkossági és gyilkossági kísérlet? Meddig vajon, és mi lesz a végeredmény?
Válaszom a következő. Tudománytalanul, pusztán a józanészre és a jó lelkiismeretre hagyatkozva is nyilvánvaló számomra (és bizonyára mások számára is), hogy ez a fajta akaratosság esztelenül veszélyes, s előbb-utóbb (véleményem szerint előbb, mint azt bárki is gondolná) globális tragédiába torkollik.
Mindenfajta ármány, erőszak és vérontás Isten ellen elkövetett gaztett, és Fia ellen elkövetett árulás, bárhogy is magyarázzuk, idealizáljuk! Biztos, hogy az, amikor egy intelligens teremtmény érdemtelenül birtokolva, öncélúan, élő és érző környezete ellen felhasznál egy veszedelmes ismeretet, az nem a lét Teremtője által kijelölt út, és irány! Pusztán egy lehetséges, de mindenképp elvettetésre ítélt variáns azon számtalan lehetséges közül, mely a teremtményi szabad akarat oktalan gyakorlásának, az Isten tökéletes (hibátlan) Akaratával szembeszegülő viselkedésnek intő példája. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ és eddigi életkörülményeink gyökeresen (minden képzeletet felülmúlva) megváltoznak, s e miatt az emberiség átkosnak ítél majd számos, korábban még áldásosnak tartott dolgot.
A földi lét domináns fajává lett tékozló emberiség mostanra már oly hatalmas adósságot halmozott fel az anyatermészettel és Teremtőjével szemben, hogy annak kiegyenlítését tovább már nem halogathatja. Meg kell fizetnie a tartozást. Ne lepődjünk hát meg azon, ha rövidesen százmilliók tapasztalják meg azt, hogy nincs tovább!

Palánkai József