C8 bíboros a Hittani Kongregáció döntése ellen

(forrás: www.kath.net )
Mára már mindenki tud arról a kérdőívről, melyet a Vatikán küldött a püspököknek, ők viszont tovább adták a „népnek”. [Lásd ezzel kapcsolatban Marian T. Horvat írását]
Mielőtt közlöm három hír magyar fordítását. Emlékeztetőül álljanak itt Dr. Klaus Obenauer Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’ című dolgozatának legfontosabb megállapításai.
»Ami az érvényesen megkötött és elhált házasság abszolút felbonthatatlanságát illeti, erről a Szentírás (Mk 10,2-12; Ef 5,31) és az Egyház kétezer éves gyakorlata alapján ki kell jelenteni, hogy ez a felbonthatatlanság az isteni és katolikus hit szerint szilárd, azaz dogma, melynek tagadása eretnekség, és ezért magával hozza az egyházi tagság elvesztését. – Ha tehát mindkét állítás dogma – a házasság felbonthatatlan, és a súlyos bűn állapotában nem lehet áldozni –, akkor ez azt jelenti, hogy az a kijelentés, miszerint azok, akik vétenek az újraházasodás tiltása ellen nem áldozhatnak, a Kinyilatkoztatás hivatalos része, s mint ilyen az Egyház tudatában szilárdan rögzült. Tehát ennek tagadása eretnekséget jelent. – az egymás iránti igaz megértés és az igazi irgalmasság soha nem szakítható el az igazságtól. – Az a szentencia, miszerint az újraházasodott elváltak nem járulhatnak a szentségekhez, megdönthetetlenül biztos tan, melyben nem lehet kételkedni, vagy amit nem lehet relativizálni, anélkül, hogy magát a hitet ne érintsék. Azzal ugyanis, hogy áldozni engedik őket, egyúttal azt a tant is érintik, mely korábban megtiltotta ezt. Ha a jövőben az újraházasodtak tényleg áldozhatnak, mégpedig pápai jóváhagyással, akkor ezzel egyúttal a korábban ezt tiltó tantételt is relativizálják. – Akkor viszont hogyan állunk egy ilyen pápával, aki ezt megteszi? Ezt a problémát nem lehet megkerülni. Az a pápa, aki a hitszabályt relativizálja, eretnekké válik. Hiszen azáltal válik valaki eretnekké, hogy az Egyház tanítását a saját hite számára nem fogadja el szabályként, oly módon, hogy ezt kifelé is megvallja. – Akkor is, ha a pápa belemegy abba, hogy az újraházasodott elváltak – mégha bizonyos feltételek mellett is – áldozáshoz járulhatnak, nem muszáj a pápát eretneknek tartani, de, és ez a döntő, magát a problémát – eretnek-e a pápa vagy sem – nem lehet nemlétezőnek beállítani. És ez már önmagában véve elég és tragikus. Masszív alkotmányos és bizalmi válság állna elő egyházunkban! – Csakhogy: nem jelentéktelen faktorok alapján az az aggasztó benyomás állt elő, mely igenis megengedi a gyanakvást, hogy olyan folyamatok indultak el, melyek – ha nem állítják le őket – egészen súlyos drámai helyzettel szembesítenek minket. Súlyos elhajlások az egyházi élet számára, mely az igehirdetés és a szentségi gyakorlat integritását érintenék, de a jogszerű vezetése feletti bizonyosságot is.«
Ezután következzenek a hírek. Az mindenesetre feltűnő, hogy Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa, aki eddig nem hithűségéről volt híres, ebben a kérdésben az illetékesek között szinte egyetlen főpapként az Egyház igaz tanítását képviseli.

A Hittani Kongregáció prefektusa követeli az újraházasodott elváltak számára kiadott „segítség” visszavonását

(forrás: www.kath.net – 2013. november 11.)

A Hittani Kongregáció arra utasította a freiburgi egyházmegye illetékeseit, hogy vonják vissza az újraházasodott elváltak számára most megjelentetett „lelkipásztori segítség” nevű dokumentumukat. [A dokumentum hivatalos címe: „Segítség a különélésben, válásban és polgári újraházasodás után élők lelkipásztori kíséretében”]
     Gerhard Ludwig Müller érsek, a kongregáció prefektusa levélben szólította fel a freiburgi egyházmegye volt érsekét, Rober Zöllitsch érseket [aki elérte 75. életévét, beadta lemondását, amit Ferenc elfogadott, de az új püspök kinevezéséig továbbra is ő vezeti az egyházmegyét], hogy vonja vissza a kérdéses iratot és dolgozza át. Megokolása így hangzik: a lelkipásztori „segítség” „terminológiájában nem világos, és két pontban is eltér a katolikus tanítástól”.
Müller különösen azt kifogásolja, hogy a dokumentumban az érintettek „felelősen meghozott lelkiismereti döntésre” juthatnak, és a szentségekhez járulhatnak. „E véleménnyel ellentétben az Egyház Tanítóhivatala hangsúlyozza, hogy a pásztoroknak a különböző helyzeteket jól meg kell tudni különböztetni és az érintett hívőket az egyház életében való részvételre meg kell hívni, megerősíti azonban azt a Szentíráson alapuló gyakorlatot, hogy az újraházasodott elváltak nem áldozhatnak”, hangsúlyozta a prefektus, és óv „a hívek összezavarásától az egyháznak a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítását illetően”.
Róma azt is határozottan megtiltja, hogy azok számára, akik újraházasodnak „ima-ünnepet” rendezzenek. „Az ilyen típusú ünnepeket II. János Pál és XVI. Benedek pápák határozottan megtiltottak”, szögezi le Müller, aki levelében azt is közölte, hogy intézkedéséről informálta Ferenc pápát [?[, és a L’Osservatore Romano”-ban cikket írt „az Egyház kötelező érvényű tanításáról ebben a kérdésben”.

Nyílt konfliktus a Hittani Kongregáció prefektusa és Freiburg érsekség között?


(forrás: www.kath.net – 2013. november 13.))

Freiburg érsekség Ferencre való rövid hivatkozással válaszolt a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller érseknek. Az evangélikus sajtószolgálat, epd kérdésére, hogy Freiburg érsekség és Zöllitsch érsek hogyan fognak reagálni a prefektus utasítására, az érsekség szóvivője, Robert Eberle ezt válaszolta:
     „Freiburg érsekségben az emberek bíznak Ferenc pápában [?], aki arra buzdított, hogy új utakat járjunk.”
Hogy Zöllitsch érsek, aki még mindig a német püspöki konferencia elnöke, mit tesz Müller érsek levelével, majd kiderül, mondta Eberle.

Marx bíboros a Hittani Kongergáció prefektusa ellen?

(forrás: www.kath.net – 2013. november 7.)

München-Freising érseke, Reinhard Marx bíboros-érsek véleménye szerint az újraházasodott elváltakkal való bánásmódról szóló vita teljesen nyitva van. „A Hittani Kongregáció prefektusa nem fejezheti be a vitát”, mondta Marx. „Meg fogjuk élni, hogy ez teljes szélességében meg lesz vitatva, hogy milyen eredménnyel, azt nem tudom”, mondta Marx.
A bíboros hangsúlyozta, hogy ez a téma a 2014. októberi különleges szinódus, valamint az azt követő szinódus témája lesz. Az a döntő, hogy a realitást érzékelni kell. Ezt Ferenc pápának [?] is megmondta, mondta Marx. A kérdőív hozzájárulhat ehhez. Ezt ugyan nem kell egészében minden hívőnek szétosztani [mint tudjuk, ez azóta mégis megtörtént, ha olykor kerülőutakon is], de a bázis véleményét tükröznie kell. [Mennyire katolikus egyház az, amelyik tanítását a „bázis” véleménye és nem Isten törvényei alapján alakítja?] Rómának az a határozott kívánsága: „Nézzétek meg, mit gondolnak a híveitek”, mondta Marx.
A saját érsekségében zajló dialógus folyamat és jövő-fórum tapasztalataira alapozva ő úgy gondolja, hogy van néhány kérdés, melyben a katolikus többségnek, éppen a gyakorló katolikusok többségének véleménye egyértelmű, folytatta Marx tovább. Példának az újraházasodott elváltakkal való bánásmódot említette. A hívek nagy száma nem tudja egészen megérteni, „hogy egy második kapcsolatot az egyház nem fogad el”. Leegyszerűsítik a problémát, ha a válással kapcsolatban mindig csak „erkölcsi romlásról” beszélnek. Ugyanakkor Marx óvott attól, hogy a kérdést egyedül erre a problémára redukálják.
A bíboros bejelentette, hogy a bajor püspökök ezt a témát a grémiumokkal és szövetségekkel meg fogja tanácskozni. Az eljárást azonban a következő tanácskozásnál a német főpapok fogják meghatározni. Mégiscsak nagy „haladás”, hogy a kérdőív már az interneten is olvasható.
[Marx bíboros-érsek kijelentései annyira elképesztők, hogy még kommentálni sem lehet. Egyszerűen a legádázabb hittagadás, megátalkodott szentségtörés, Isten-tagadás szavai. Ha ehhez még hozzávesszük az Erdingben tartott előadásán elmondottakat – és tudjuk, hogy ez az ember Ferenc egyik fő tanácsadója, akkor … ez valóban a Sátán teljes diadala, a katolikus Egyház vége, ahogy Dr. Klaus Obenauer dolgozatában erre világosan rámutatott.]