Az Európai Bíróság szerint a magyar bíróságok vizsgálhatják, hogy tisztességes volt vagy sem a devizahiteles szerződéseknél az árfolyamrés kikötése, a testület szerint azonban a kérdést a Kúriának kell eldöntenie.

Az Európai Bíróság szerint mindig az adott ügyben eljáró bíróságnak kell meghatároznia, hogy egy szerződéses kikötés a megállapodás elsődleges tárgyának számít vagy sem, ebből következően pedig vizsgálhatja a bíróság a kikötés tisztességtelenségét vagy éppen ellenkezőleg. Jelen esetben, a Kásler-ügyben tehát a Kúriának kell ezt meghatároznia.

A luxembourgi testület, ha el nem is döntötte a Kúria helyett, hogy a devizahitelek esetében az árfolyamrés minek számít, azt azért megmondta, hogy ő mit tekint a szerződés elsődleges tárgyának – az alapján pedig az árfolyamrést nem tekinti annak. Az Európai Bíróság úgy látja, a hitel díjához, törlesztéséhez közvetlenül csak a forint és a svájci frank közötti átváltási árfolyamnak a törlesztőrészletek kiszámítása céljából történő meghatározása kapcsolódik, a szerződés ugyanakkor nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást.

Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetből eredő pénzügyi teher, vagyis az árfolyamrés, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak. Ebből az következik, hogy nem tekinthető a szerződés elsődleges tárgyának és így vizsgálható, hogy tisztességes volt vagy sem.

Ami az érthetőséget illeti: az Európai Bíróság úgy látja, nem elég, ha egy szerződési kikötés pusztán az alaki és nyelvtani szempontból érthető. A kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait.

Magyarán: a devizahiteles megértette-e, hogy akkor is többet fizet majd vissza annál, mint ami pusztán a hitel kamatából és egyéb költségeiből következik, ha az árfolyamok nem változnak a futamidő alatt. Az árfolyamrés ugyanis jellemzően 2-3 százalék volt, vagyis ennyivel mindenképpen többet kellett visszafizetnie a devizahitelesnek.


A szerződések kijavításával, a tisztességtelen és így semmis elemek korrigálásával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy az nem ellentétes az uniós irányelvvel, amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, a magyar bíróságok belenyúlhatnak a megállapodásokba.

póka

A luxembourgi testület véleményét a Kúria kérte ki az úgynevezett Kásler-ügyben: Kásler Árpád (az azóta létrehozott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének vezetője) és felesége 2008-ban vett fel 14,4 millió forint, svájcifrank-alapú hitelt az OTP-től.

Káslerék 2010-ben fordultak bírósághoz, mert a bank kölcsönük folyósításakor devizavételi árfolyamon számolta forintra tartozásukat, míg később, a hitel törlesztésekor az aktuális havi részletet devizaeladási árfolyamon állapította meg.

A kettő különbsége az úgynevezett árfolyamrés, amelynek alkalmazása Káslerék szerint tisztességtelen, és ezért a vonatkozó szerződési kikötés is semmis. Az adósok emellett azt is kifogásolták, hogy a bank a jelzáloghitelhez kapcsolódó kezelési költséget is devizában tartja nyilván, így annak forintban számolt összege az árfolyamtól függően változik.

Káslerék első fokon mindkét kérdésben nyertek, másodfokon azonban már csak az árfolyamrés tekintetében adott nekik igazat a bíróság. A hitel felvételénél alkalmazott vételi és a törlesztésnél figyelmbe vett eladási árfolyam közötti különbség akár 5-6 százalék is lehetett (az OTP esetében ennél kisebb volt).

A bíróság szerint pont ezért volt tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazása, mert így nullaszázalékos kamat és kezelési költség, illetve változatlan devizaárfolyam mellett is ennyivel többet kell visszafizetnie az adósnak. Így jutott el az ügy 2012-ben a Kúriához, amely tavaly januárban kért jogértelmezést az Európai Bíróságtól.

A magyar legfelsőbb bíróság azért fordult Luxembourghoz, mert egy uniós irányelv előírja, hogy a szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek érvénytelenek, s így nem rónak kötelezettséget a fogyasztókra. Az európai előírás szerint azonban a szerződés elsődleges tárgyával, így például az árral, díjjal kapcsolatban a tisztességtelenséget nem lehet vizsgálni, amennyiben a feltételek világosak és érthetőek voltak.
hirdetés

A Kúria ezért egyrészt arra volt kíváncsi, hogy az árfolyamrés a devizahiteles szerződés elsődleges tárgyának számít-e, és ha igen, mikor tekinthető az ilyen feltétel kellően világosnak és érthetőnek. A Kúria azt is tudni akarta, hogy ha egy tisztességtelen feltétel elhagyása miatt a szerződés teljesítése ellehetetlenül, a bíróság kiegészítheti, módosíthatja-e a megállapodást annak érdekében, hogy a szerződés teljesítését helyreállítsa.
(NOL)


Az Európai Bíróság 2014. április 3o. döntése – Vélemény

A döntés szerint nem tisztességes a laikus adós számára nem átlátható szerződés, azaz az ebben a tartalmi részben tisztességtelen:

Az eddig megismert különböző bank által szerkesztett kölcsönszerződések szövegezése minden csak nem egyértelmű és nem világos. A különböző jogi, pü, és közgazdasági fogalmakkal, képletekkel teletűzdelt szerződés véleményünk szerint, úgy ahogy van teljes terjedelmében tisztességtelen.

A szerződések szövege olyan bonyolult és olyan szakzsargont tartalmaz, amelyhez az átlagos műveltségű adós megértési képessége kevés.

Hogy mennyire bonyolult a szerződési tartalom mi sem mutatja jobban, hogy a legtöbb esetben a bank maga sem tudja pontosan kiszámolni az aktuális tartozást, és nem tudja bizonyítani a változás számtani mértékét.

Az árfolyamrés, mint ellentételezés nélküli ellenszolgáltatás:

A bíróság véleménye szerint ez lehet tisztességtelen feltétel.

Az árfolyamrés a Kúria korábbi döntése értelmében a kölcsönösszeg része. Ha tisztességtelen figyelmen kívül kell hagyni.

Ez esetben a hazai jog szerint nincs meghatározott kölcsönösszeg megjelölve a szerződésben, amely a korrigálhatatlan semmisséget vonja maga után.

A határozott kölcsönösszeg megjelölése a szerződő felek kizárólagos joga, amelyet helyettük még a bíróság sem pótolhat.

Erre a magyar jog sem ad lehetőséget.

Ha eltekintünk attól, hogy az EU Irányelv sem engedi meg a bírósági módosítást, csak a tisztességtelen részek kihagyását, úgy a Kúria utólagos módosításának a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján is nehézségei lesznek, mert a jogszabály kötöttsége miatt a szerződések problémás köre az árfolyam és „tettestársai” az üzleti kockázat körébe tartoznak, amely nem ad alapot a módosításra.

A szerződések minden törvényes eszközzel történő életbetartásának igénye:

Az EU Bíróság véleménye szerint minden megoldás jobb a semmisség megállapításánál, mert az az adóst lehetetlen helyzetbe hozza, az egyösszegű visszafizetés miatt.

Azt gondoljuk, hogy ez a megállapítás nem lett kellően végig gondolva:

Ha szerződés korrigálhatatlanul semmis, azt a szerződést szerkesztő bank okozta, amely annak minden következményét viselni köteles – beleértve a kártérítésért való felelősséget is.

Semmis szerződés esetén az eredeti állapot helyreállítása helyett eredeti feltételek szerinti elszámolásnak is lehet helye a Polgári Törvénykönyv 237.§.(2.) bekezdése alapján.

Ez az alábbiak szerint alakulhat:

Az Adós az eredetileg felvett kölcsönösszeg és az által eddig bármilyen címen kifizetett összeg különbözetével felel, mint első lépés.

Ha kára is keletkezett és azt tudja bizonyítani, pl. nyomott áron értékesített ingatlan, azt a károkozó bankra háríthatja, csökkentve ezzel tartozását vagy adott esetben megszüntetve azt.

A Polgári Törvénykönyv káronszerzés tilalma alapján még az sem kizárt, hogy ilyen esetekben a bank a fennmaradó tartozás összege után kamatot sem követelhet.

A döntés alapelve, hogy a hazai bíróság biztosítsa a szerződé felek szerződésbeli egyensúlyát, azaz azt, hogy azok azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek.

Véleményünk szerint ez akkor valósulna meg, ha a szerződés az eredeti feltételekkel lenne teljesíthető, kiiktatva a formális árfolyamváltozás alapján utólagosan kifizettetett árfolyam különbözeteket, illetve beszámítva azokat a tartozásba.

A Kúriát a benyújtott felülvizsgálati kérelem korlátai kötik, azon túl nem léphetett. Kérelem hiányában nem volt vizsgálva az EU Bíróság előtt a devizaalapúnak nevezett hitelek minősítése, azaz az, hogy devizahitelnek vagy forinthitelnek minősülnek, amelynek meghatározó jelentősége lehet az adósok terhei tekintetében.

Nem lett a vizsgálat tárgyává tárva, hogy a bankok kellő időben a Svájci Nemzeti Bank Elnöke által figyelmeztetve lettek a magyarországi tömeges szerződésbedőlés veszélyére és hogy ennek figyelmen kívül hagyása milyen mértékben teszi felelőssé őket.

Nem lett az EU Bíróság elé előzetes kérdésként feltéve az az EU Irányelv alkalmazása vagy figyelmen kívül hagyása sem, amely szerint ingatlangarancia esetén a kölcsönszerződés egyoldalúan nem módosítható… És még 6-8 egyéb támadható jogi kérdés.

Budapest 2014.04.30. – Dr. Czirmes György